Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-15 / 15-16. szám
179 Míg B. A. a részegség förtelmében, a korcsma-széken, vagy asztal alatt öntudatlanul fetrengett: a gazdátlan birtokban lába nőtt a búzának s egyébbnek, és kivándorolt az udvarból, s mint folyam apadásnak indul, ha a vizet öntő fellegek a szelek szárnyain elrepültek: fogyott minden annyira, hogy már új előtt nem volt kenyér. Látta a rohamos pusztulást a „roszkor gyütt“ zsidó, és számította a hitelt, és úgy találta, hogy B. A. vagyonának már több mint fele a zsebében lesz. Hogy pedig voltaképpen is a zsebében legyen — tudta az útját — keresetet indított ellene, és birtokába vette azt. Sietett vele; mert élesen látó szeme észrevette, hogy A. testalkotmánya a bor és pálinka tüzében annyira megromlott, hogy hónapokat sem lehet már neki élni. Sejtelme teljesült. A birtok elvétele után három hétre kialudt a már úgy is gyöngén világitó életszövétneke. A halott jelentő megjelent a t. úrnál és a halott tisztességes eltemetésére felkérte; de ezt az őt leverő választ nyerte : — B. A. kiszakította magát egyházunk kötelékéből, mikor minden egyház iránt teljesítendő kötelességet megtagadott, s nyolcz éven keresztül csakugyan nem is teljesített: elhatároztatott tehát ekkor és ekkor, hogy neki a harangokat meg nem kúzatjuk, mig özvegye a hátralék egyházi adót és fuvart nem biztosítja; de el sem is temetjük. — Jól van ! — szólott a halott jelentő — majd harangoznak a róm. kath. toronyban, és eltemeti a r. k. plébánus úr. Azonban a róm. kath. plébánus elutasította a kérelmezőt: — „Olyan embernek, a ki egyháza iránt tartozó kötelességét konokul megtagadta, s azt nem teljesítette: én nem harangoztatok; eltemetésére sem vagyok feljogosítva“. Az özvegy, bár erkölcs-vallásosság dolgában keveset különbözött férjétől, mégis megijedt, mikor megtudta, hogy vallásos szertartás nélkül kell azt eltemetnie. Félt a világ nyelvétől, mert hiszen oly gyalázatos dolog — mióta Telkes áll — nem történt még benne. Alkudni kezdett a presbyteriummal, hogy a hátraléknak egy részét engedje el; de az szilárdan ragaszkodott határozatához, s kijelentette, hogy akkor húzatja meg a harangokat, ha az özvegy a folyó év szeptember 1-ig terjedő fizetési határidő kiírásával, a hátralék egyházi adót s fuvart illetőleg kötelezvényt ad magáról. Mit volt mit tenni! Az özvegy aláírta a kötelezvényt a tanúkkal együtt, s mikorra a gondnok betette a ládába: meg
