Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
553 — Hetven év viharát, huszonöt év fényét, Átrohanni rajta, — tündökleni vállán. Hetven év, hetven év!. . . Mennyit tipra szélylyel, Mit a másik hetven méhe szült világra! S bontva is építő mesteri kezével Mennyi mindennek lön éltető dajkája! Gyönge lett az erős, hatalmas a gyönge, Ezt fölmagasztalá, amazt alátörte; Rothaszta gyümölcsöt, fakaszta virágot, Holtat fölélesztett, élőnek sirt ásott. Istené a hála, hogy te is virága Lói, ama korszakot alkotó időnek! S hogy te megmaradtál minekünk mig annyi Derék oszlopaink porba ledülének! Istené a hála, hogy az égi szikrát Hagyta tűzoszloppá növekedni benned, S fényét hagyta szerte szélylyel áradozni Alkonyra tekintő napján életednek!... Hetven éven által nézni, látni, vívni Förgeteges harczát új meg új eszméknek, Fél úton meggyilkolt remény fölött sírni, Bizni, mikor ezren kétségbeesének ! ... Fördern ama szép hajnal bíborában, A szabadság mézes poharából inni, S hallani, hallani . . . rabbilincs hogy csörren, És mikor itt úgy fáj, élő halott lenni! . .. Hordani egy vulkánt ott, hol alig fére Titkon omló könyje tenger búbánatnak, Éveken át folyvást mindegyiket féltve, Csillapítva, rontva, hogy ki ne rontsanak! Tűrni szégyent, szennyet, sarczot, hurczoltatást, Hogy nem szent a mi szent, nem tisztes a palást, Tűrni, hogy pribék sanda szemmel kémlel S oltárkövet rombol testvérgyilkos késsel! ... 0, micsoda harmat hulla ti reátok, Hogy zúzva , tiporva sem senyvedétek el, Sőt hogy idegen kéz sebet sebre vágott, Erősebb levétek minden újabb sebbel?!.. .
