Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
550 A házasságtörö nö. Az Ur ép’ a templomban tanított S egy bűnös asszonyt vitt hozzá a nép. „Miként büntessük őt“ -- mond hogy belép — „Megkövezzük, mint Mózes tanított?“ Feltekint az Ur rájok nyugodtan, „Ki közietek■ bűnt el soh’sem követ, „Az vesse ám rá az első követ! “ Mond, és a csendben a földre ir ottan. Megrendült a nép erre, s útra kélt, A templomot ott hagyta ifjú, vén. S a szent hajlékban most az Ur felkél, És mond: „téged senki el nem Ítélt, Elitélni téged nem foglak én, — Eredj el, és többé ne vétkezzél! “ Körnerből DÖMÖTÖR BERTALAN. „Minden nap egy fejezetet“. Az evangyéliomi egyház azzal dicsekszik, hogy Isten tiszta igéjének az egyháza és sokat ád arra, hogy hívei közvetlenül meríthetnek az Isten igéjének forrásából. Méltán is! Hát nem nyereség-e az , hogy ott van házunkban a Biblia s szivünk igazi vágya szerint válogathatunk belőle, — jó és rósz napjainkban, — a mire szükségünk van? Nem sokkal biztatóbb lehet-é a mi hitünk, ha mint evangyéliomi keresztyének, saját szemeinkkel győződhetünk meg mindenkor a mi keresztyéni reménységünk szilárd alapjáról? Az evangyéliomi keresztyénnek használnia kell e szép jogot, s szorgalmasan olvasgatni Isten igéjét, forgatni az írásokat s tanulni azokból. Kiki , hogy szereti Bibliáját, Úgy s akként keresi örök szép hazáját! Sokan elhanyagolják a Bibliát. Erről szól a következő történetke. Élt kétszáz évvel ezelőtt egy kegyes fejedelem, a ki történetünk idejében még római kathólikus volt ugyan , de szivében már az evangyéliomi igazságnak hódolt. Ez az uralkodó, évenként kirándult a hegyek közé, hol vadászgatva több napot töltött. Ez idő alatt egyszerű (parasztMzban szokott tartózkodni. A fezt, ow , JjojvoJ*
