Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
551 jedelem nyájas, barátságos férfiú volt, ki örömmel társalgott az egyszerű emberekkel. Egyszer kérdőre vonta a parasztot) — a kinél lakott s a ki ép’ protestáns ember volt: „van-e kendnek egy Bibliája?^. A paraszt/ igy válaszolt: „bizony van, kegyelmes uram, még pedig nagyon szép Bibliám. Midőn a szentliázasságra léptem, akkor kaptam azt ajándékba. Úgy gondolom, hogy sok pénzbe kerülhetett'1. — Na természetesen, — válaszolá a fejedelem, — ilyen könyv sokat ér. Bizonyosan már kend is talált benne sok drága kincset! Hát aztán olvasgat-e szorgalmasan Bibliájából? — Bizonyosan, kegyelmes uram, minden nap egy fejezetet. — Mjrtassa meg csak kend a Bibliáját! A (Jiáíríis'zt) elment Bibliájáért. Sokáig tartott, mig előhozhatta, s a fejedelem elgondolta magában: „ime, ez embernek nincs kéznél a Bibliája. Ha mindennap ennyi idejébe kerül mig megtalálja, hogy egy részt elolvashasson belőle, akkor ez embernek sok időt kell elvesztegetni“. Nem úgy van-e, (úedves olvas# ? Ha te naponként épülsz Isten igéjéből, akkor kéznél tartod házi Bibliádat. Ott a polczon, az almáriomban, a szekrényben vagy a£$nestergerendány ima- és énekeskönyved mellett s csak a kezedet kell kinyújtani, hogy megtaláld. Oh a hol kérdezősködni kell, „vájjon hol is az a Biblia, hová is dugták el? a hol keresni kell, hogy vájjon hova hányódott el ?: ott a Biblia nem a család könyve s vagy éppen nem, vagy ritkán használják.y Végre előkerült a'í paraszt;/ a Bibliával s azt a fejedelem elébe tette az asztalra. Pompás egy könyv volt, erős vastag kötésben , szép nagy betűkkel nyomva. A fejedelem mégis talált rajta mindjárt kifogásolni valót. A Biblia még egészen olyan volt mint új korában. Oh! Oh! gondolta magában a fejedelem, erről a könyvről nem látszik, mintha a gazdája minden nap egy fejezetet olvasott volna belőle házassága óta. Bizonyára szép dolog, ha a fiatal házaspár becsben tartja, megkíméli s gondosan őrzi azokat az értékes ajándékokat, a melyeket rokonaitól, barátaitól kap esküvője napján; de a családi Bibliával másként áll a dolog. Ha ez a legdrágább kincs, évek múltával is olyan, mintha új volna s bekötési tábláján a használó kéznek még nyoma sincs, ha az arany vágás még mindig összetapadva tartja a könyv leveleit, úgy hogy csak ügygyei - bajjal lehet azokat forgatni, akkor e drága kincs nem részesül
