Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
546 orvosságot; de szótlanul eltávozott. Cs. a meghagyás szerint használta az orvosságot; de enyhülés helyett, fájdalmai nőttem nőttek; sőt nevelte aggodalmát az is , hogy köhögése naponta kinzóbb, gégész testét megrázóbb^ lett. Ily nyomasztó helyzetben, fájdalmas szivvel látta által, hogy szerfeletti munkálkodása folytán „halál-jelölt“-té lett. Mint a sok patak ha összefolyik , hatalmas folyam lesz belőle : úgy nevelte szivének bánatos érzését minden, midőn elgondolta családjának betegség okozta sanyarú helyzetét, vagyonának kellő gondozás nélkül való maradását. Veszve volt minden, miért annyit küzdött, fáradt. Neje és két gyermeke testi erőtlenséggel küzdve, nem bírtak a jragy gazdasággal. Többre becsülték volna az egészséget mint a (testölő nyughatatlansággal' összegyűjtött nagy vagyont. Gödrös András mikor meghallotta komájának s családjának reménytelen állapotját, meglátogatta azt, és igy szólott: — K. K! hallottam, hogy betegen fekszik: eljöttem meglátogatni. — K. K! nagyon köszönöm. Úgy hiszem nem soká látjuk már egymást — K. K! hát oly rosszul érzi magát, hogy már az életről is lemond? • — K. K.! az ilyen életnél jobb a halál. ? — K. K.! hát mégis mije fáj ? — K. K.l nézze: a kezeim, lábaim meg vannak dagadva (Tiszonyatos fájdalmak nyilaljáj) Étvágyam nincs s a mi keveset eszem is: a feleségem rakja a számba, mert a kezeimet nem birom. Aludni nem tudok. Fájdalmak közt számlálom éjjel a nehéz mozdulattal mászó perczeket. Az orvosszerek — bár pontosan beveszem — nem használnak, sőt naponta súlyosbulbak nyavalyáim, Annyira jutottam már, hogy nincsen reménységem az élethez s minden perezben kérem a jó Istent, hogy elégelje meg szenvedéseimet. Nagyiéin keserít az is, hogy feleségem és gyermekeim is — bár nem fekszenek — mind betegek, s nincs a ki felügyeljen a gazdaság felett. Azt hiszem, hogy azokat Isten meggyógyítja; de én nemsokára meghalok, -- és sirt keservesen. — K. K.! évekkel ezelőtt megmondotta nekem, hogy ha fel nem hagyok a testet kínzó munkával: veszedelmet készítek magamnak ; de nem hajtottam szavaira, mert a mulékony világi javak utáni vágyódás, kívánság uralkodó hatalomra jutott bennem az értelem, az okosság felett. A világi javak 'Szerelmének; rabja
