Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-09-20 / 45-48. szám

540

Lassan a testtel.

Tagadhatatlan, hogy az anyagi jólét a munkásság következménye. Sokat kell addig izzadni, fáradni, munkálkodni az embernek, mig anyagi jólétre tehet szert.

Sok emberrel megtörténik , hogy minden igyekezete , szorgos gondossága, számítása mellett is , munkájának gyümölcse (Snyar, izetlen, nem boldogít. Jót vár s gonosz következik reá.

Azonban, a ki az anyagi 'boldogság Kánaánjába el akar jutni; nem kell megrettenni©az akadályoktól/ Annak vetni kell, ha fúj is a szél, aratni kell, ha felleg jó' is, munkálkodni kell az eledelért, italért, ruházatért, ha olykor a nemszeretem napok borult egéből a pusztulás angyala lebegteti is felette vészt hozva szárnyait; mert elvégre is tapasztalni fogja, hogy az esőcseppekben megtörődött napsugarak feje felett, a jólét, a boldogság szövetségét hirdető szivárványát tüntetik szeme elé. Őt munkájában nem tartóztathatja vissza a baj, a nyomor, nem kedvetlenitheti el a szerencsétlenség. Haladni kell neki munkapályáján, előre törni, daczolni vészszel, viharral, s győzni az akadályokon: akkor megnyílik előtte a boldogság várának ajtaja^

Az, a ki a szelet nézvén, nem vet: nem is arathat, i^bő vétele lészen pedig a szegény munkálkodónak mezején“. „A ki a hideg miatt rest lévén nem szánt: koldul aratáskor, de semmit nem találj.

A munkásság Istentől adott rendeltetésünk: a dologtalanság a szegénység szülő anyja.

Minden veriték csepp, mely arczunkról munkaközben aláperdül, meg annyi darab kő, melyből boldogságunk vára felépül.

De munkaközben ne legyünk habozok, tétovázók, szórako- zottak; Aiert az irás szerint: „valaki az ő kezét az eke szarvára teszi, es-azokra néz, melyek ő utánna vágynak, nem méltó Isten országára“, vagyis munkájának jutalmára/;. Munkálkodjunk szilárd kitartással, türelemmel. Isten munkát jutalmaz, nem heverést.

(^társadalomnak is, melynek javaival élünk, joga van kivánni tőlünk, hogy munkálkodjunk; mert csak úgy állhat fenn kellő diszben, virágzásban, ha minden tagja munkálkodik^ A mun- kátlanság nem egyszerre, (mint Sámson a ház oszlopait ( hanem lassanként dönti romba a társadalmat. jL

Ez történik a családban is. Ha a ház királya — az atya, szeretettel osztja parancsait, s a tagok engedelmeskednek , ^és kimennek akimutatott munkára, követvén atyjokát, mint rajzás-