Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-09-20 / 45-48. szám

541

kor a méhek anyjukat) s munkálkodnak egyik a másikért, az erős az erőtlenért: vidám megelégedés tükröződik szemeikben, jólét, boldogság virágzik házukban;óellenben a mely családban visszát vonnak, három kettő, ellen, kettő három ellen: abban a boldogtalanság forrása buzog fel; mert a tagok eloldalognak kedvetlenségükben a munkától.

Dolgozzék mindenki a családban, hogy legyen élete, s éljenek a munkatehetetlenek is: ezt kívánja a családi összeköttetés, ezt a szeretet. Nem ember, bűnszörny az, ki a családi szeretetet lábbal tapodja, a ki gyermekei szájából kiveszi a kenyeret, leszaggatja róluk a ruhát, a ki Joel próféta szerint: „gyermekét árúba veti, leányát boron eladja, hogy ihass ék“, s maga mutat példát családjának a henye dologtalanságra.

Jánosfán munkás, szorgalmas nép lakott; de Csúzi János legszorgalmatosabb volt; mert a hajnalt mindig megelőzte a felkelésben, s munkálkodott szántóföldjén, rétjén, kertjében, szőlőjében mind estvéigCen. Tudta, hogy: „a ki az övéiről gondot nem visel, alábbvaló a pogánynál“, hogy tehát családját illően táplálhassa, ruházhassa: szorgalmasan munkálkodott, gyűjtött, takarított annyira, hogy még életének felén volt, már is megháromszorozta apai örökségét^Főgondja volt családjának anyagilag biztosítása.; . pfa.' , • /•,- >

Azonban a világ javai után való (epekedésében) feledte a bölcs szavait: „ideje vagyon a munkálkodásnak, ideje van az alu- vásnak. Jobb egy teljes marok nyugalommal, hogynem mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával, és lelki fájdalommal“. És hogy: „Isten az ő szerelmeseinek enged álmot“: szerfelett munkálkodott a testért^/Az éjjelt is munkára fordította, pedig arra, hogy az ember boldog legyen, nem kívántatik több, minthogy a nappalt használja munkára. Ez rendeltetése. Mihelyt ezen túlmegy: önnön veszedelmére jár; mert nem engedvén a testnek nyugalmat: munkára képtelenné teszi.

Hogy ez ne történjék, minden munkálkodónak figyelembe kell ezt venni: „lassan a testtel“; mert beteljesedik rajta: „nem a gyorsaké a futás, nem az erőseké a viadal, nem az okosaké a gazdagság“.

Cs. Jánost ünneprontónak nem lehet mondani; mert gyakorolta az Ur házát; de úgy cselekedett, mint a boltos, a ki Vasárnap kilencz óráig nyitva tartja a boltját és árul, s aztán becsukja délután három óráig, s kinyitván, ismét árul. 0 is dolgozott Vasárnap harangozásig, akkor elment a templomba kétszer;

b