Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
532 a szót. Heves volt a tanácskozás. A nagy zajban észre sem vette senki, hogy eljött a dél. Mindenki az első székben szerette látni menyét és feleségét. — Atyámfiái! eljött a dél: elmegyünk ebédelni; de délután 2 órakor megkezdjük a tanácskozást. Délután pontosan megjelentek az egyháztagok ; de pont 2 órakór a n. t. úr is megjelent a templomban, s miután a neveket felolvasta , és meggyőződött, hogy mindenki jelen van: szabad szólást engedett mindenkinek. Most még hevesebben folyt a tanácskozás. Úgy látszott: mindenki sziverősitőt, bátoritót vett magához. Közel voltak ahhoz, hogy a rendetlenség miatt való szemrehányás miatt hajba kapjanak. Nem engedjük az első széket! A n. t. úr a heves kifakadásokat , a szemrehányás okozta nagy lármát, békén tűrte, nem szólott semmit. Azt tartotta : hadd dühöngjön a tenger , majd békére simul. Szorgalmas munkában telik az idő: eltelt itt is az éktelen lármában. — Atyámfiái! eljött az este: elmegyünk nyugodni; de holnap 9 órakor folytatni fogjuk a tanácskozást: jelen legyen mindenki. Az asszonyok égő vágygyal várták haza férjeiket vagy ipájukat s kérdezték kíváncsian: hát mit határoztak? és minden férfitől ez volt a válasz: semmit. No tehetetlenek, feleltek az asszonyok : ha ránk asszonyokra bíznák a dolgot, egy óra alatt elvégeznénk, és lenne rend a templomban. Másnap 9 órakor ismét megjelentek az egyháztagok a templomban; de megjelent a n. t. úr is, és miután ismét felolvasta a neveket s meggyőződött, hogy mindenki jelen volt: a gyűlést megnyitottnak jelentette ki. Már higgadtabban folyt a tanácskozás. Kibeszélték már magukat. A szónokok ritkultak. Kifogytak az érvelésből. Egyedül Halmi Jánosnak köszönhették, hogy a beszéd folyama fel nem akadt. Halmi pedig megmutatta beszédével, hogy okos értelmes ember; mert kitűnt, hogy ha a lelkész javaslata után mindenki Halmit követte volna: Dombos meg lett volna mentve a nagy vidékre elterjedt gyalázattól. Atyámfiái! eljött a dél: elmegyünk ebédelni: de délután 2 órakor folytatni fogjuk a tanácskozást. Odahaza ismét kérdezték az asszonyok: mit végeztek ? a felelet ismét ez volt: semmit. Elvégre is — mondták az asszonyok —
