Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-09-20 / 45-48. szám
533 reánk kerül a sor. Mi rendet teszünk; de jaj lesz a férfinak a ki ellene mond. Délután 2 órakor ismét megjelentek az egyháztagok; de pontosan megjelent a n. t. úr is a templomban, s miután a név felolvasása közben meggyőződött, hogy jelen vannak mindnyájan: a szólásra szabadságot adott. Bádjadt volt a tanácskozás. Szilvási próbált érvényt szerezni ferde nézeteinek; de többen ellene szóltak, s aztán elhallgattak ; de hallgatott a n. t. úr is mélyen, csak tobákos szelen- czéjét vette elő, s szippantott, és sas szemmel nézte a hallgató közönséget. A mély csendet Halmi János törte meg, és igy szólott: — K. n. t. úr! két napi tanácskozásunk folytán méltózta- tott meggyőződést szerezni magának, hogy mi tanácskozásra képtelenek vagyunk. Hevet havat összehordunk, de tanácskozásunkból helyes végzést senki nem alkothat. Legjobb lesz, ha elbocsát bennünket és bölcs belátása szerint intézkedni méltóztatik a rend érdekében. — Afia! teljesen igaza van. Holnap reggel 9 órakor jöjjenek elő az asszonyok, azokkal egy óra alatt rendet fogok csinálni. Arczpirulással mentek haza a férfiak, s mikor az asszonyok kérdezték: mit határoztak? szégyenérzettel felelték: holnap 9 órakor ti fogtok tanácskozásra menni a templomba: önbecsérzet- tel mondták: nekünk csak egy óra kell a tanácskozásra és ékesen és rendben lesz minden a templomban. Harmadnap reggel 9 órakor minden asszony a templomban volt; de pontosan megjelent a n. t. úr is; de most már nem hallgatott, hanem a két napi tanácskozás eredményét igy adta elő. — Tisztelt öreg asszonyságok és ti kedves leányaim! tudva van mindenki előtt, hogy ez az egyházközség a több éves székper és a folyvást dúló viszály, egyenetlenség miatt, mely keblében féregként rágódik: a vidéki néptől a szégyenkőre van felállítva, úgyannyira, hogy a szennyet, melyet saját tagjai fentek, kentek rája, csak példás szeretet, egyetértés, szilárd rendtartás által moshatja le magáról. Az egyházat gyalázattal boritó rendetlenséget, egyenetlenséget próbálta megszüntetni az egyházmegyei és egyházkerületi küldöttség; de eljárása, intézkedése után fájdalommal tapasztalta mindenki, hogy némely lelketlenek izgatása folytán a rendetlenség > egyenetlenség, a vallástalanság, erkölcstelenség mindig nagyobb tért foglalt el a lelkekben, szivekben. Most már annyira jutott az egyház, hogy a hívek nagyrésze nem látogatta a tem-
