Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-09-20 / 45-48. szám

531 A dombosi kegyes hívek nem állhatták tovább a rendet­lenséget. A következő e.-megyei gyűlésen bepanaszolták siralmas helyzetüket. Elmondták, hogy a rendetlenségnek oka Szilvási Gergely két társával. Kérték azoknak megbüntetését, s a ren­detlenség megszüntetését. Mikor a dombosiak folyamodványa felolvastatott, a zöld asztal mellől egy galambősz lelkész emelkedett fel, n. t. Földesi Áron uram, ki arról volt hires, hogy keveset beszélt, de soha szavait megczáfolni nem lehetett. Olyan volt a gyűlésben , mint a mágnestű a hajón: útba igazitó. A n. t. úr igy szólott: — Azt hitte már a világ, hogy a Dombosiak kebléből minden jobb érzés kihalt; de nem úgy van. Most azok folyamodtak a n. t. e.-megyei gyűléshez segélyért, a kik egyenkint elmondhatják : „a te házadhoz való buzgó szerelem megemészt engemet“. Ezek­nek helyzetét én szivemből sajnálom. Ennekfolytán kérem a n. t. gyűlést: méltóztassék kiküldeni, de csak magamat a dombosi gyü­lekezetbe. Én hiszem és remélem, hogy a fellázadt kedélyeket le fogom csillapítani, és az annyira óhajtott rendet helyreállitandóm Isten segedelmével. — Helyesen van, Éljen! Éljen! N. t. Földesi Áron uram a dombosi presbytériumb oz irt le­velében kijelölte a napot, a melyen Domboson okvetlen meg fog jelenni. Olyan időt választott, melyben a munkaszünet miatt min­den családfő részt vehetett a tanácskozásban. Meg is hagyta, hogy magának tulajdonítsa a rósz következményt az, a ki a tanács- kozmányt elmulasztja. Az ügy mindenkit érdekel, tehát minden­kinek jelen kell lenni. A dombosi presbyterium, házi’ól-házra járva, adta tudtára mindenkinek a n. t. úr levelének tartalmát, s szóval is meg­hagyta , hogy az irt napon , 9 órakor mindenki a templomban legyen. A várt napon 9 órakor minden családfő a templomban volt. A n. t. úr , a helybeli lelkész kíséretében megjelent a templom­ban , s előadta , hogy a már több éves székper , viszály, egye­netlenség , rendetlenség megszüntetése végett a n. t. e. megyei gyűlés őt küldte ki a hely színére, s miután a jelen voltak ne­veit mind felirta egy iv papírra : a gyűlést megnyitottnak nyil­vánította. Mint a köpübeli méhek ha bántalmazzák , felziidultak mind­nyájan. Egyszerre 10—20-an állottak fel, hogy a tárgyhoz szól­janak, s a kinek legnagyobb volt a hangja, az ragadta magához

Next

/
Thumbnails
Contents