Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
162 szabadulásuk emlékére hét napig, melyen kovásztalan kenyeret — páskát — kell enniük.) Mózes szavai, melyeket a királynak mondott, csakugyan beteljesedtek, eljött a rémitő éjszaka, melyen Egyptom gyászba és siralomba öltözött, mert nem volt egyetlen ház is, melyben halottat ne találtak volna! Mindenütt gyász és siralom honolt! Gyászba öltözött atyák, anyák, hiába kiáltának segedelemért... egyetlen örömüknek, reményüknek vége van . . . maga a király is sírva szemléli meghalt gyermekét... az ezernyi ezer nép palotája köré gyűl s hasztalan kéri tőle vissza megölt gyermekét... a gyász elborítja az egész országot, sirás hangzik annak minden helyéből, de már mindennek vége van, rajta változtatni nem lehet, temetővé változott egész Egyptom. Hiába hivatá most már Faraó Mózest, mert nem ment el hozzá, mint előre megmondotta neki. Megizeni hát, hogy elmehet az egész Izrael minden jószágával együtt imádni a nagy Isten nevét, mert most már elismerte Faraó is hatalmát és erejét. Ment tehát az egész Izrael, magukkal vivén mindenüket. A szentiró csupán az erős férfiak számát 600 ezerre teszi, ezeken kívül voltak a nők és gyermekek. A szaporaság épen nem lesz nagy előttünk, ha tudjuk, hogy a zsidók Egyptomban 430 esztendeig voltak. A szabadulás emlékére még mai nap is ünnepet ülnek, s azt böjttel teszik emlékezetessé. Most pedig vonjunk le ebből egynéhány tanóságot. Ezen történetből is láthatjátok jó gyermekek az Isten szere- tetét. A zsidók kezdettől fogva egy Istent imádtak, a mint láthattátok , megszabadította őket az éhségtől, s letelepültek Gósen gazdag földjére, de később az egyptomiaktól igen elnyomattak, kényszermunkára alkalmaztattak. De ezek csak tűrtek, várták szabaditásukat, bíztak a jó Istenben, hogy megsegíti őket. Az erős hit, az Istenben való bizodalom megtartotta őket, mert küldött nekik egy okos értelemmel felruházott embert Mózesben, a ki népe szabaditásán fáradozván, csakugyan elérte czélját, mert az elbocsáttatott. így van ez ma is. Ha méltatlanul szenved, küzd valaki, de azért bántalmai között reményi egy jobb jövőt, megtarthatja hitét, kéri az Isten segedelmét, és várja az ő szabaditó hatalmát, Ha — mondom — az Istenben való erős hit, az ő félelme, szeretete nem halt ki szivedből, ha úgy szereted őt, mint az szeretett tégedet, hogy egyszülött fiát adná, hogy minden valaki ő benne hiszen el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen: akkor minden bizonynyal várhatod és reményiheted, hogy az Ő segítő
