Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-08-16 / 41-44. szám

517

S mikor erre a hittérítő igenlőleg válaszolt, oda fordult egyik régi bajtársához, ezt mondván: „Hallottad, mit mond, azt mondja, hogy mindenek feltámadnak. Azok is, a kiket az oroszlánok és a tigrisek széttéptek s a kiket a krokodilok elnyeltek. Hallottál már ilyen bolond beszédet?“

Az öreg eleinte egy kevéssé mosolygott, majd komoly ma- gábaszállással ilyenképpen válaszolt: „Ha a fehér atya azt mondja, hihetünk neki; mert ő nem szokott hazudni soha“.

Mire a törzs-főnök vadul kitörve, igy szólott: „Nem, én ezt nem hiszem; mert akkor azok is előjönnek, a kiket én megöltem , öregek, asszonyok, gyermekek. Én nem akarom azokat látni, a kik engem bevádolhatnának a nagy Isten előtt“.

Hát ennek a törzsfőnöknek vannak ám elég nagy számmal társai a hitetlenségben mai napság is, a kiknek nincs inyökre, kedvökre s szájuk ize szerint az Isten igéje.

Miként a gazdag ifjú, kinek Jézus azt mondta, hogy adja el vagyonát és ossza ki a szegények között, szépen elsompolygott, mert felette igen gazdag vala: úgy sompolyognak el az Isten háza mellett járva földi gyönyörűségek s világi kincsek után, vagy szépen otthon üldögélnek az istenitisztelet ideje alatt ma is azok, a kik nem hisznek az Isten igéjében, bolond beszédnek tartják a lelkész predikáczióját azért, mert félnek elhinni azt az igazságot, melyhez ők nem voltak hívek egész életökben, melyet megszegtek sokszor a nélkül, hogy e miatt magoknak szemrehányást tettek volna. Halljunk egyet ezek közűi, hogyan beszél ?

Miért vennék én magamra nyűgöt, miért okoznék magamnak bajt? hiszen senki sem kényszerít engem arra! Sem testi, sem lelki hasznom nem lehet nekem abból, ha elhiszem azt, a mit a pap prédikál; sőt ellenkezőleg a legnagyobb baj és kellemetlenség terhét venném magamra az által.

Hű képmása vagy annak a vad törzs-főnöknek te mi korunk- beli, új kiadásban megjelenő modern hitetlen.

A magad álláspontjáról nagyon jól beszélsz s következetes vagy magadhoz, társaid is lehetnek s vannak is bizonyára sokan, de nem tudsz egész biztonsággal rámutatni, hogy ez az, vagy amaz az; mert meglehet, hogy talán éppen az, a ki közvetlen közeledben áll, a ki a polgári, társadalmi életben egyébként jó barátod s a kiről azt teszed fel, hogy osztja véleményedet, hogy elvtársad e tekintetben is, — az mond ellent első sorban hitetlenségednek.