Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-08-16 / 41-44. szám
518 De mint mondám, az ilyen hitetlen felfogásához, melyben saját érdekét tolja előtérbe, — következetesen igy okoskodik: Ha elhiszem, a mit a pap mond, — akkor többé senkit meg nem csalhatok s ily módon vagyont nem szerezhetvén, a világi gazdagságban nem gyarapodhatom; mig ha nem hiszem el, hát szabad a vásár, tovább folytatom azt, a mit eddig is gyakoroltam : a finom csalást. Meg azután, ha elhiszem azt, a mit a pap mond: akkor szemrehányást teszek magamnak elkövetett bűneim miatt, és csak gyötröm az én lelkemet; mig ha nem hiszem el, hát nyugodtan alszom, mert nem tartom bűnnek, a mit elkövettem. De hát bizonyos vagy-e abban, hogy nyugodtan alszol majd el halálod óráján is? Vagy erre nem adsz semmit? THOMAY JÓZSEF. Apróságok. Volt nekünk a pápai főiskolában egy jeles tanárunk, az öreg Yáli bácsi, a ki arról volt nevezetes, hogy mindig meséket mondott folytonosan. Az ismeretlenebbek közűi egypárt elmondok a „Vasárnap“ olvasóinak. Országgyűlést tartottak a legyek, e haszontalan állatok, melyek annyira szeretnek az ember orra hegye körül és az iró- toll előtt járkálni, hogy végleges határozatot hozzanak a felett, melyik tartományt szállják meg és foglalják el állandó lakhelyül? Legczélszerűbbnek véleményeztetett a többség azon javaslata, hogy követek küldessenek szélyel az egyes tartományokba s ezeknek tétessék kötelességükké, hogy utazásuk eredményéről részletes tudósítást terjesszenek az országgyűlés színe elé. El is küldettek a követek. Egy a németekhez, a másik a tótokhoz és a harmadik a magyarokhoz; állt még a legyek országgyűlése a követek visszaérkeztekor, s azok sorban a kérdésre a következő feleletet adták. Jó lesz-e Németországba menni ? kérdik az elsőtől. „Nem jó lesz, — válaszol az, — igen messze földre mentem, egész úton semmitsem ittam, s a mint rárepültem egy sógornak a sörös poharára s abba bele is estem, az minden kímélet nélkül megfogott s a mint szájába tett, hogy a rajtam levő sört leszopja, hát az egyik szárnyamat is véletlenül magánál felejtette. Nem jó lesz oda menni, nagyon fösvény emberek azok“. — Na talán a tótok békésebb honpolgárok, jó lesz-e azokhoz menni? kérdezik a másiktól: Nem jó lesz bizony, — válaszol az nagy hirtelenséggel, — egész úton semmitsem ettem,
