Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
161 tett látni. Csupán Gosen földjén érezték a nap áldott sugarait, de azért nem használták fel ezt arra, hogy elmeneküljenek. Most már valóban félt Faraó, s mihelyt harmadnapon a világosság- sugarai látszani kezdettek, hivatá Mózest és Áront, s igy szólt nekik: „Menjetek el, szolgáljatok az Urnák, gyermekeitekkel együtt, de barmaitokat itt hagyjátok“. Mózes ezt nem fogadta el, mivel, úgymond, barmaikból akarnak áldozni Istennek. Faraó erre megharagudott s igy szólt Mózesnek: „Eredj el szemeim elől, mert meglásd, hogyha még egyszer elibem kerülsz, az lesz utolsó pillanata életednek. Mózes nem rettent meg a hatalmas királytól, hanem megfelelt neki, ezeket mondván : „lm megtiltottad óh király! hogy többé orczádat ne lássam; ám legyen úgy, többé nem látlak téged. De megmondom neked, hogy nem sokára, a miért eltiltottál a te szinednek látásától, mert ha hivatsz is, többé a te udvarodban meg nem jelenek, mert azt mondja az Ur, hogy a jövő éjfélkor kiküldi az ő öldöklő angyalát, a ki megöli az egyptomiaknak minden elsőszülött gyermekét, az ő egyetlen egyeiket, a király fiától fogva a legszegényebb ember gyermekéig, sőt még az oktalan állatok első fajzásáig. Egész Egyptom gyászba öltözik, és mindenfelől csak sirás és jajszó hallatszik. De az Izraeliták közfii senki sem hal meg, mert az Isten megoltalmazza őket a bánattól és szomorúságtól. Majd ezek után meggyőződöl a felől, hogy birodalmad pusztulásának a te engedetlenséged az oka, és lelki gyötrelmeid között, magad kívánod majd, hogy menjünk ki birodalmadból. Te magad fogsz majd hivatni engemet, hogy esedezzem éretted, s vigyem hirül az Izraelitáknak, hogy beleegyezel elmenetelükbe, és tanácsosaid , s egész tartományod népe nem lesz békességben, mignem el nem távozunk: te magad segítesz minket, hogy könnyebben folytathassuk útunkat“. Ezek megtörténvén, Mózes elhagyta Faraó termeit, és ment az Izraelitákhoz, hogy átázásukat előkészítse. Összegyűjtő őket és elmondá nekik az Ur akaratját, hogy vegyen minden házi gazda egy bárányt és ölje meg azt s vérével fessék be az ajtóküszöböket, a húsát sülve egyék meg, a belét és csontjait pedig égessék el, s készüljenek az útra, derekaikat övezzék fel, saruik lábaikon legyenek s pálczájok kézben: mert az Urnák öldöklő angyala által megyen Egyptom földjén ez éjjel és megöl minden első szülöttet, s a vérrel befestett küszöbök lesznek jelei annak, a hova az Urnák öldöklő angyala be nem megy. (Ezen napnak emlékére ünnepelik a zsidók ma is a husvétot az Isten dicsőségére,
