Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-08-16 / 41-44. szám

513 kedves férjem, egyet elfelejtettem, azt, hogy még távolléted alatt Békési Péter is keresett téged, mert tudod, hogy tarto­zunk neki, én pedig azt mondtam neki, hogy holnap jöjjön majd, akkor itthon leszesz, de mit is mondol már neki. De megint valaki jön, ne is szóljunk erről tovább. — Kopogtatnak, tessék — hangzik a házból — egy magas ifjú lépett be, köszönve és helyet foglalva igy szól: itt lakik Bodrogi István úr? — Igen — mond az atya — itt lakik, én vagyok az, de nem úr. — De kérem — mond az idegen — ön igenis úr, éppen azért jöttem , hogy tudassam önnel, miként ön nyert az M. K. sorsjáté­kon 25 ezer frt o. é. Ezért jöttem, mert holnapután megérkezik az összeg, és ha az ön sorsjegye csakugyan az, a mely az össze­get nyerte, akkor a mondott napon átveheti az összeget. — És ez mind valóság s nem tréfa — kérdi Bodrogi ? — Isten mentsen, én tréfából ide a külvárosba nem jöttem volna, de hát nézzük meg a sorsjegyet, én ugyan csak emlékezet­ből tudom, hogy ön volt az, Bodrogi úr, a ki megvette azt a sorsjegyet, úgy hiszem, nem csalódom. — Ezt egészen elfeledtem — mond Bodrogi — hogy nékem sorsjegyem is van , de itt kell, keresi. Megvan, ez az, kibontom, ez a 205-ik számot viseli uram. — Az az kérem — szól közbe az idegen — azon szám nyert, s jól emlékeztem, de úgy látom, önök sohasem keresik, ha én hírül nem hozom , hanem most már megyek, mert estve van. — Köszönöm a fáradságát, uram, — mond Bodrogi, — majd megszolgálom. Az ifjú köszönve, magát meghajtván, elment, Bodrogi úr pedig igy szól: alig hittem a szememnek, de most már látom, hogy igaz, mert kezemben a sorsjegy, de igaz marad az a köz­mondás is, mely igy hangzik: Mikor legnagyobb a veszély, akkor van Isten hozzánk legközelebb. És most, mivel „Istentől jön minden áldás és tökéletes adomány, onnan felül az egekből“, azért jertek, adjunk hálát Istennek. Esztike keress egy szép éneket! — 116-ik zsoltár jó lesz-e, atyám? — Jó, leányom. Szeretem és áldom az Úristent, Mert meghallgatá az én beszédemet, Könyörgésemre hajtá kegyes fülét; Melyért imádom ó'tet naponként.

Next

/
Thumbnails
Contents