Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-08-16 / 41-44. szám
514 Ének után imádkoztak, többszöri éneklés és imádkozás után mindenki fekhelyére ment. * * -XKét hó múlva e nap után nagy készülődésben találjuk Bod- roginét, a tűz mellett többféle ételek főnnek a konyhán. De tekintsünk be a szobába, ott látjuk Molnár Andrást, Bodrogi komáját és nejét, több vendégeket, a beszédet éppen Bodrogi úr kezdi e szavakkal: Lám én leráztam nyakamról a szegénységet, örökségül kaptam nagy bátyám után egy sorsjegyet és nyertem 20 ezer irtott. Most már árendáltam 200 hold földet 6 évre, azon gazdálkodom. Vettem mindenféle gazdasági eszközöket, állítottam cselédséget, most már ha pusztul a cseléd kezén, akkor a cseléd béréből kifogom, igy nekem nem lesz benne károm, s mindig jókarban áll minden az én költségem nélkül. Mily gyarló az ember, mihelyt Isten valamire segíti, azonnal elfelejtkezik arról, a ki adta volt azt. íme, Bodroginak sem jutott eszébe, hogy a milye van azt Isten adta, Isten el is veheti, ő csak saját tulajdonának tartja azt, és nem gondolja meg, hogy a mit a cselédtől elfog, azon nincsen Istennek áldása. — De nézzük tovább, — a kedves koma igy szól, — mivelhogy már komám túladott a szegénységen és gazdag, nekem pedig nagy szükségem van 2000 írtra, azért kérem komámat, hogy legyen kezes értem a takarékpénztárnál, komámnak úgyis csak egy kis firkálásba kerül az egész dolog. — Lehet, — mond Bodrogi úr,—holnap elmegyünk, most pedig itt a vacsora együnk. Vacsora után borivás közt többféle beszélgetések folytak, csakis éjfél után oszlott szét a vendégsereg. * * * Az idő gyorsan repül, az ember alig veszi észre, ily gyorsasággal haladt el Bodrogiékon is öt év. De ekkor már rossz állapotban találjuk őket, mert még mindig rossz termés volt az árendás földön, hol a viz vette el, hol más veszély érte, csakhogy Bodrogi úr kénytelen volt a gazdag Stájner úrhoz folyamodni kölcsönért, ki igen jó barát volt, ezért kölcsönzött is 3 ezer frtot. A konyhán Esztikét találjuk, Borissal a cseléddel. Éppen eltört egy edényt Boris, Bodroginé kissé meglátta az üvegajtón, de ezt Esztike nem vette észre. Kijön Bodroginé, — monda: — hát eltörted az edényt Boris?
