Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-08-16 / 41-44. szám

510

De míg az áldomásozók Imigy buzogtanak:

Tóparti báék „életén“ *)

Nyüzsgést látott a nap.

Kihordták a lábtyűművész Minden szerszámait,

Hogy tiszta házba üljenek Még egy husvétra itt.

S dikies, bornyúbőr, csizmatalp Az udvaron hevert.

Mig benn a házban a serény Gazdasszonykéz meszelt.

A jó gazda előkerül S látván a nagy zavart,

A műhelyet, hol foltokat Oly sok bocskorra vart:

Udvarra hányva szerteszét Mintegy világromot,

Kezét fejére kulcsolá S lediilt, sirt, zokogott.

Egy fényes ország dolgait Intéztem én ezen.

S ti mit nevettek rajta hé?

Ha most megkönyezem.

E fényes ország a remény Fényes országa volt:

Határain a bú-sereg Megtört vagy meghajolt.

Sokszor megtört vagy meghajolt S most engem tört meg a:

Búbánat, fájdalom sötét És gyilkoló hada.

Mert a német nyakamra jő Az ünnepek után.

Én meg tovább nem ülhetek A műhely trónusán.

TOMKA KÁROLY.

*) „Élet“-nek nevezik Bukovinában a háztelket.