Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
160 ígérte nekik, hogy elmehetnek harmadnapi járó földre a pusztába istenitiszteletiik megtartásáért, ha a férgek eltűnnek. De ki hitte volna, hogy ismét megszegje Ígéretét a király? pedig úgy tett, mert mihelyt nem látszottak a férgek, mindjárt másképen beszélt, és nem hallotta meg az Izraeliták kéréseit. De ezen megátalkodott gonoszságával, csak új csapást hozott Faraó az országra. Mert midőn Mózes és Áron ismét kérnék, hogy bocsátaná el őket, s kérésüket nem hallgatta meg: az Isten dögvészt bocsátott Egyptomra, s összes barmaik elvesztek, de a zsidóké egyetlen egy sem veszett el. Faraó még ekkor sem engedett. Ezután mindenféle bőrkiütések — kelések — támadtak az egyptomiakon, magán a királyon Faraón is, de még ezekből sem győződött meg arról, hogy az Isten veri, bünteti a zsidók zaklatásáért , hanem ezt, csak egy járványos betegségnek tekintette. Mózes megmondá Faraónak , hogyha el nem bocsátja Izraelt, jégesőt bocsát az Isten Egyptom földjére, még pedig olyat, hogy minden, a mit a mezőn talál — ember és állat — agyon veretik általa. Úgy is lön. Másnap a villámlást mennydörgés váltotta fel, esett a jég, s a villám égette a mezőket, s a künn levők mind meghaltak az ítélet súlya alatt. Faraó is félt, remegett s hivatá Mózest Áronnal együtt, elismerte , hogy vétkezett, s kérte, hogy engeszteljék ki az Istent, ő elbocsátja az Izraelitákat, útjuk elé több akadályt nem gördít. De mihelyt elvonult a vész és vihar, Faraó ismét nem bocsátotta el őket. Mikor Mózes ismét elmondta a királynak, hogy engedetlensége csak újabb veszedelembe hozhatja országát: tanácsosai sürgették , hogy bocsássa el őket, mert majd utóbb is kénytelen lesz ezt cselekedni, de akkor már minden késő lesz, ha az egész egyptom elpusztul. Ezen szavakra engedni látszott a király, de azon kérdésére, hogy kik akarnak elmenni a pusztába, midőn Mózes kijelenté, hogy: Mindnyájan, öreg, ifjú, nő és gyermekek: határozottan megtagadta ezen kérésük teljesítését, és kiutasította maga elől Mózest és Áront. Ekkor az Tsten sáskákat bocsátott Egyptomra, melyek megemésztettek mindent. Faraó megint megrémült, hivatá Mózest és Áront, elismerő bűnét, s a sáskák elvonulásához kötötte egyedül a feltételt, s azután mehetnek az Izraeliták imádni a nagy Isten nevét. De a sáskák elvonulása után megint nem bocsátotta el őket. De következett megint a csapás. Borzasztó setétség borította el Egyptomot, három napig, úgy annyira, hogy semmit sem lehe
