Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
158 leborulván hálákat adtak Istennek, s az egész nép úgy nézte Mózest, mint szabaditóját. Mózes és Áron mindjárt hozzá kezdtek ezután munkájukhoz, s elmenvén Fáraóhoz , a királyhoz, kérték ó't, hogy bocsássa el az egész Izraelt három napi járó földre a pusztában, hogy ott senkitől nem háborítva s zavartatva , ünnepet ülhessenek, az egy igaz Isten tiszteletére, a ki Ura az egész világnak. A kevély király Faraó megbotránkozott e kérésen s igy felelt: „Kicsoda az Ur (t. i. azaz Isten), hogy engedjek az ő beszédének? én nem ismerem azt s az egész Izraelt országomból ki nem bocsátom“. Hiába kérték a királyt, kérelmüket nem adta meg, hanem hogy még nehezebb munkát végeztessen velők, megparancsolta a munkavezetőknek, hogy ezután polyvát a tégla készítéshez nekik ne adjanak, hanem menjenek el maguk, és szerezzenek polyvát a mint tudnak, de a tégla számát, a mit egy nap alatt meg kell csinálniok, le ne szállítsák, mert kevélykednek, és azért kérik ezt: „Menjünk el és áldozzunk a mi Istenünknek!“ Az igy nyomott nép pozdorját gyűjtött polyva helyett, de mivel a kivetett tégla számot sehogyan sem tudták naponként elkészíteni, s a munkavezetőktől folyvást iildöztettek, s a mint Mózest és Aront előtalálták, vádolni kezdték őket, hogy ők tették a király előtt gyűlöletessé őket. Mózes az Istenhez folyamodott segítségért, a ki őt ismét megbátoritotta. Elmentek tehát újból Fáraóhoz és kérték tőle, hogy bocsá- taná el Izrael fiait az ő földjéről, azt mondá nekik a király, hogy mutassák meg valami jel által, Istentől való küldetésüket, ekkor elveté Áron az ő pálczáját Faraó összes környezete előtt s az kígyóvá változott. Ekkor hivatá Faraó az udvarában levő bölcseket és varázslókat, hogy azok is ugyanezt cselekedjék, s a mint elhánynák pálczáikat, azok is kígyókká változának. Csakhogy Áron kígyója elnyelte amazok kígyóit s ez külömbözteti meg amazt ezektől. Es megkeményité magát Faraó, és nem engedett a kívánalomnak, mert úgy tekintette Mózest és Aront, mint varázslókat. Másnap , a mint a király a Nikis folyóvize mellett járkált, oda ment Mózes és Áron, s ismét kérték a zsidók szabadon bocsátását, egyúttal említették neki, hogy ha kérelmüket nem teljesiti, csapást bocsát Isten az egyptomiakra, még pedig olyat, hogy a vizek mind vérré változnak, s minden azokban élő állat meghal. Úgy is lett, a vizek mind vérré változtak, úgy a Nílus folyóban,
