Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)

1885-02-01 / 13-14. szám

148

Ki téged fél: nincs nyugta annak,

Oltáraid lerontva vannak.

S prófétáid megölve mind:

Felém is gyilkos szem tekint.

Bús arczodon hajnal derengjen,

Az éló' Isten szól veled.

Van még hű ember Izraelben:

„Meghagytam még hétezerét“.

Ezek reád mind várva várnak —

„Térdök nem hajlott meg a Bálnak“.

S fejenként készek adni vért:

Oltárimért, oltárimért!

Hertelendifalva, Jan. 1. 1885. TOMKA KÁROLY

Milyen a jó szomszéd?

Minden háznak van szomszédja, mint minden falunak, vagy országnak. Sima János házának is voltak szomszédjai; még pedig mivel Kövecses egyik végével keletnek, a másikkal nyugotnak feküdt: kelet feló'l Szabó Ágoston, nyűgöt feló'l pedig Kedves András háza volt a szomszédja, úgy körülbeló'l a falu derekán.

A szomszédok nem voltak vele vérségi összeköttetésben, s nem félthették tó'le vagyonuk egy részét, mint a rokonok közt történni szokott. Egymástól teljesen független urai voltak vagyonuknak. Intézkedhettek családkörükben a nélkül, hogy őt sértették, vagy jogaiban csorbították volna. Házuk, udvaruk bonthatlan határokkal volt elkülönítve, melyben ki-ki szabadon kormányzott, végezte teendőit, szorgalmatoskodott.

Mivel már semmi anyagi összeköttetés, semmi egymáshoz közeledhetésöket gátló akadály nem volt köztük: a minden napos egymást látás, gyakori érintkezés kifejleszthette volna szivükben a vonzó szeretetet, ragaszkodást, s átláthatták volna, hogy igaza volt a bölcsnek, mikor igy szólott: „jobb a közel való szomszéd, a messze való atyafinál“; de szomszédai nem szerették, nem szívelhették ; mert ők gazdagok voltak, s ennek folytán felfuvalko- dottak, lenézők, ő pedig csak két lovas szegény gazda volt.

Tudta Sima, hogy szomszédai lenézőleg, ellenséges indulattal viseltetnek irányában; de tapasztalta azt is, hogy nincsen olyan ház, hogy tulajdonosa egyszer vagy másszor másra nem szorulna, mert olykor kár, veszély következtében a legszükségesebbek is