Vasárnap, 1885. január - szeptember (5. évfolyam, 9-52. szám)
1885-02-01 / 13-14. szám
hiányzanak a háznál; mégis szomszédainak segítségére mindig készen tai’totta munkaeszközeit, melyeket azok gyakran használtak; de soha vissza nem szolgálták, szivességeért hozzá nem közeledtek, pedig tiszta szívesség volt; mert ő nem szorult senkire; sőt mint ügyes faragó s szorgalmas munkás, több rendbeli munkaeszközt télen elkészített s az előre nem látható esetekre készletben tai'totta. De különösen Szabó Ágostonban látta valóságos ellenségét, a ki minden lépését kémlelte, pedig ő soha gondolattal sem bántotta. Menekült volna tőle; de nem lehetett. Házát nem vihette a pusztára, hogy ne hallja gúnyolódó szavait. Úgy volt vele, mint a ki oly bokor mellett áll, melyben mérges kígyó sziszeg: ritkán szabadulhatott szavainak fulánkjától. Ha valamiben szerencsés volt: szerencséjét irigyelte; ha kárt vallott, kárörömmel mondta: „úgy kell neki“. Ez az embertelen bánásmód fájt ugyan szivének; de hogy olajat ne öntsön a tűzre, bár a nyomorgatott anya- szentegyházzal méltán panaszolkodhatott volna ekképpen: „lettem szidalom az én szomszédimnak, nevetség és csúfolás azoknak, kik körültem vannak“; soha nem szólott nekik, nem mentegette magát. Békén tűrt minden méltatlanságot; sőt a rosszat jóval igyekezett visszafizetni. Nem vették figyelembe Sima szomszédai, hogy sebes szárnyakon repül kivált a rósz hir; de azért mig távol levő rokonaik megtudják, hogy veszedelemben forognak: szomszédaik, kik mindig őrszemmel vigyáznak rájuk, náluk teremnek, vagyonukat, személyüket oltalmazzák; mert minden veszedelmet, szerencsétlenséget, mely szomszédaikat érdekli, úgy tekintenek, mint oly bőven buzgó kútfőt, melyből a bánat, keserűség vizének árjai rájok is elcsaphatnak. Az ő sorsuk, örömük, bánatuk, miként udvaruk: határos szomszédaikéval, s ennélfogva mindent elkövetnek , hogy a veszélyt fejükről elhárítsák. S az tagadhatatlan. Ha házadban az öröm azon szavai hangzanak fel: „ez a nap az Úrtól rendeltetett, örvendjünk és vigadjunk ezen“, szomszédod hallja meg legelőször; ha pedig Jerémiás ezen siralmai törnek elő ajkaidon: „tekintsétek meg, és lássátok meg, ha vagyon-e olyan bánat, mint az én bánatom, mely én rajtam esék, mert keserűséggel illetett engem az Ur, az ő haragjának napján“, szomszédod hallja meg legelőször; mert ő van legközelebb hozzád: méltó azért, hogy szeressed, segítsed, oltalmazd szomszédodat; mert ha szomszédoddal jól bánsz: szivének ajtaja soha nincs bezárva előtted. Az a legjobb atyádfia. Igazán szeret, * — 149 —
