Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-11-13 / 7-8. szám
— g4 Füzesgyarmat, 1881. október 8. Itt egy olyan műves voltam, a milyen életemben még soha, de azért nem mondom, hogy nem óhajtanék még lenni, értem „templom s papiakra kéregető.“ Vésztön személyesen nem jártam, itt azonban egy némelyek tanácsára megtettem, hogy egy tizedet bejártam egy presbiter és harangozó s város kocsissá kíséretében. Mindenütt igen szívesen fogadtak. A módszer mit itt követtem, a következő volt. Szerdán ide jőve, gondoltam, hogy itt Vasárnapot nem várhatok, hanem azonnal meg kell kezdenem a gyűjtést. De az volt a kérdés hogyan? A nagytiszteletü lelkész ur a gondnok úrral a városházára elvezettetvén, ott magamat bemutattam s előadtam mi járatbeli ember vagyok s tanácsukat, s szives támogatásokat kértem. Mindjárt azután a következő eljárás állapíttatott meg. Még az nap folyamán — szerdán — az „Esdő szózatok“ a régi között a város cselédei által széthordattak, s másnap reggel, két kocsi, két presbiter s város cselédje kíséretében elindult s péntek délre az egész város bejáratott. A gyűjtés eredménye volt 4o frt 65 kr. készpénz, s hat köböl búza és egy köböl árpa. Ez utóbbit is pénzzé tevén, lett az összes eredmény 102 frt 65 kr. Dicséret, dicsőség, hála és magastalás legyen ezért Istenünknek, ki az ő gyarló szolgája fáradságát itt is ily szép eredménynyel koronázta, s köszönet legyen érette, Füzes-gyarmat összes lakóinak, különösen pedig e város érdemes elöljáróinak, kik igazi jó akarattal támogattak és minden módon segítségemre voltak a gyűjtés eszközlésénél. Legkülönösebben pedig 'fogadják legmélyebb köszönetemet a tisztelt gyűjtő urak Vári Nagy János biró, Varjú István s ör. Lázár Mihály presbiter urak, kik csaknem két napig házról-házra járva a legnagyobb szívességgel és nagy jóakarattal hozták össze a fenti összeget. Valóban megható kegyességnek voltam itt tanúja. Láttam egy hetven esztendős embert meggörnyedt háttal, de vidor elmével s jó kedélylyel egy botra támaszkodva két napig a lehető legnagyobb gyorsasággal futni házról-házra, s gyűjteni számunkra s hallám a meggörnyedő aggot igy nyilatkozni: „nem is ember az, a ki a közjóért nem akar fáradni!“
