Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-11-13 / 7-8. szám

9J —

Láttam jó kedvű adakozókat, kik abból a mijök volt^^^ lehető legnagyobb kedvvel és legvigabb szívvel sáfárkodtak Isten dicsőítésére s e mi szegénységünk felsegéllésére; és hallottam őket Péterrel igy hallani: „ezüstöm és aranyom nincs nékem, hanem a mim van azt adom néked s adott pénzt, búzát. Egy ilyen volt Makra Jánosné.

Láttam elaggott aggastyánokat, kegyelemtől áthatott ar- czal s bennünket sírva fogadva s láttam egy ilyenek asztalát megrakva a szent Bibliával, énekes könyvvel, Szikszay „Keresztyén tanításával“ és az „aranycsészével“ s hallottam ily nyilatkozatot könnyes szemekkel ezen könyvekre mutatva: „ezek nagyon jók minden nap kétszer!“ „Mit érne nekem egy város, ha az én lelkemet elveszíteném“ Egy ilyen ember volt Háti F. János.

Láttam embert, beszéltem vele, a ki a Bibliát csaknem úgy tudja mint a miatyánkot, ki teljes hittel és kegyelemmel, kinek könyei hullottak „esdő szózatunkat“ olvasva s nagy szegénységünket halva. Egy ilyen ember Polgár János volt.

Legyen emlékök áldott s szolgáljanak buzditó például másoknak is arra, hogy Isten dicsőségére a köz javára minél többet tenni igyekezzenek, s a mijök van, abból a szegényeket segélyezzék, a szent könyvet tanulmányozzák, s aztán meg a „keresztyén tanítás,“ s az „aranycsésze“ mindannapi eledelöket képezzék. Áldás, kegyelem veletek.

SZÁL A Y JÓZSEF.