Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1881-11-13 / 7-8. szám

78 —

dását, de Malmos mindjárt közbevágott: „azt hiszik, hog-j akkor föl lennének mentve a fizetés alól, azt hiszik, hogy azt az egyházi adót csak a papnak fizetjük, jó lesz, ha már egyszer leesik a hályog a szemökröl. Abból az adóból tartjuk fenn iskoláinkat, hogy becsületes polgárok s keresztyének kerüljenek ki az életbe; aztán azt hiszik,hogy a baptistáknál naza- rénusoknál nem kell adót fizetni... dehogy nem, csakhogy a gyereknek más nevet adnak, kényszerítik tagjaikat önkénytes adóra. Pesten egy szegény szolgáló leány, hat forint havi t éréből a közszükségekre havonkint beád egy forintot, ez tizenkét forint önkéntes adó évenkint, fizet-e nállunk az ilyen szegény ennyi összeget, bizony negyedrésznyit sem ; nos erre találjon káden- cziát, Csatlós uram ?

— De az a hivő leányzó önszántából cselekszi mindazokat, — válaszolt köhintve, — a hittéritéshez kell a pénz.

— Igen! akkor hát a magok papjai is rászorulnak a pénzecskére, azt pedig gondolom, hogy nem magok csinálják.

— Nekünk nincs papunk, — viszonzá Csatlós — igehir- detöinket magunk tartjuk fenn.

— De tán csak nem levegőből? —- kérdezte Malmos.

— Önkénytes adakozásból.

— De a mint mondám, ez többre megy mint nálunk a kivetett adó, melyből még iskoláinkat is istápoljuk, hiszen a magok hitvallásából olvasom, hogy a gyülekezet köteleztetik a tanitónak illendő fizetéséről gondoskodni, igy aztán kénytelenek szép szóval vagy fenyegetéssel kicsikarni az önkénytes adót. Átlátunk mi a szitán, barátom, azok a futkározó tanitóik nem a levegőből kapják a harmincz forint havi pénzt, megunták a tisztességes munkát, kasza-kapakerülők s jólesik nekik nehány forint.

— A mi tanitóink Isten országa építéséért fáradoznak, — viszonzá Csatlós.

— Az ám, de miként, -- mondá Malmos, — s ezzel kivett zsebéből nehány nyomtatott füzetet. Nézzék, nem megvan-é Írva s a lelkiösmeret is parancsolja: „ne lopj!“ ne csalj. Van egy jótékony társulat, mely olcsó vallásos nyomtatványokat terjeszt a nép között, nem baptista, de a mi hitünkhöz tartozó társulat, íme a maga kegyes tanítója jó olcsóért beszerzi ezeket a nyomtatványokat s fele áránál is drágábbért adja el, rászedve a szegény népet. Azt hiszik, hogy a levegőbe beszélek, megmutatom, hogy igazságom van. Nézzék csak, itt van egy könyv.