Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-11-13 / 7-8. szám
79 — Czime „a keresztyének üldöztetése Madagaskár szigetén.“ Ezt az a kegyes tanító öt krajczárért sózta a szegény nép nyakába, pedig a könyv hátán világosan ki van Írva, hogy az ára csak két krajczár, s átalában azt a könyvet, mit két krajczárért vesz, öt krajczárért adja el, tehát fele áránál többet vesz érte, holott ha a mi lelkészünkhez jönne, azt az eredeti árért szerezné be. Lássák, ilyenek ezek a kegyeskedő szentek, bizony, nagyon is magok felé húz a kezük ; de még mondok egy másik példát is. Egy baptista testvér megvett nehány ilyen nyomtatványt s ingyen osztogatta ki a nép között. No hiszen volt mit hallgatnia s nyelnie, mikor odakerült az a másik, a ki már pénzért árulgatta, kicsi hijján hajba kapott kegyes testvérével, hogy miért rontja az ő keresetét. Erről az egyről aztán tessék hímet varrni a többire. Csatlós csak izzadt, törölgette a homlokát, erre már csakugyan nem tudott válaszolni, azért más hurt kezdett megint pengeteni. — A mi tanítóink követik a mi Urunk Jézus Krisztus parancsát igazán, mert szóról-szóra teljesítik, a mit megmondott: „elrpenvén tanítsatok minden népeket!“ mig a magok papjai, ha valahová megválasztják, ott maradnak, de a mieink nincsen nek soha állandó helyen. — Oh szegény együgyű! kiáltott föl Malmos, — hát nem tudod, hogy a mi egyházunkban is vannak hittérítők, kik bejárják az egész világot, de ott, hol már a keresztyén vallás megerősödött, szükség, hogy olyan tanitó legyen, ki a népet minden izében ösmerje, azt tanítsa; a folytonos váltakozást a a nép sinlené meg legjobban, hát nem tudod, hogy Timót- heust Pál apostol maga szólitá föl, hogy Efézusban maradjon s az apostolok mindenütt hagytak s neveztek ki olyan igehirdetőt, a kinek folyvást a nép között kellett maradnia, sőt tudhatnád, ha olvasnád az írást, hogy maga az apostol dorgálta meg keményen a futkározó hamis atyafiakat. S nem az-e az olyan ember, ki egy két krajczárért is úgy sopánkodik, hogy kész azért lelki üdvét koczkáztatni, mikor p. o. a két kraj- czáros könyvet öt krajczárért sózta a másik nyakába. — De a mi tanítóink nem vesznek ám fizetést a keresztelésért, mert nálunk ingyen megy a bemerítés, — okoskodott Csatlós. — Hát a mieink vesznek azt gondolja kend, a sákratnen- tomot ingyen kell kiszolgáltatni, — mondá Malmos.
