Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-09-17 / 49-50. szám

Itt lakik szivének drága .Saroltája,

Ilogy fivére is van, nem is gondol rája.

Pedig deli Károly, szíve hévül, lángol,

S csak Birikét látja, járjon bár akárhol.

Jó Károly jól tanul, de nem leszen pappá : Soká kéne várni, míg Birit megkapná, így hát lett belőle jó falusi jegyző,

Piamar következék kézfogó, menyegző.

Biri boldog vala, lett két szép gyermeke,

Mind kettő az Isten megáldott remeke. Vallásosak és jók, gyarapodnak korban, Ugyan ennél nagyobb boldogság is hol ''.’an ? Ép most negyven éve, hogy püspöki, szemlén, — Őröm szivárványa ragyog könytelt szemén Gyermekeit vivé a főpásztor elé,

Hogy áldó kezeit f jükre feltenné...

Megható kéj) volt ez, a művész ecsete Megörökité rég, mint Jézust festette.

Az anya reméli: papnét, papot nevel ;

A sors csukott könyve nem sokára felel...

A lány már eladó s lesz is boldog ara,

De rá veti szemét az angyalok kara:

Elviszik magukkal Jézus országába,.

Oh ne sirj jó anya! ne sírj, mind hiába!.. Nem is sir, megnyugszik, mit Isten rendele... Van még egy szép fia öröme lesz vele;

Jól tanul, jó eszü hiltudományt végzett:

Az ö szolgálata az Ur Jézusé, lesz:

Pap-bácsi leköszön, ő lesz majd az. utód, Boldogok lesznek ők, lesz béke s tisztes mód . No, de mi történik? az, mit senki sem hitt!

Ha súlyos csapás ér, erős. legyen a hit!

Szép viruló ifjú! hol vannak rózsáid? — Orczád pirossága ne késsék sokáig! —

De ő folyton hervad, sorvad s imádkozik,

Ks szomorú lelke, égbe kívánkozik.

Anya, fiú egymás nyakába borultak:

A szenvedő, beteg kínjai elmúltak.

Az anya most, jajgat, tördeli kezeit.

Nem nyugtatja semmi, mindennek vége itt!