Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-09-17 / 49-50. szám

— 5g4

ként az orgona-sípok, de már nem oly halaványak, mint otthon voltak, a jótartás vissza kölcsönözte arczáiknak az élet rózsáit.

„Haj, haj uj pajtások, gyertek csak játszani!“ kiálták a fiuk s már ekkor mindenik kiválasztotta a magának valót. A valamivel távolabb álló félénk leánykánál pedig csakhamar ott terem a kis Mariska is mondván: „Van nekem két bubám, egyiket neked adom!“ A család-anya persze csak bámulta az előtte oly titokszerü jelenséget; csak csodálkozott azon, hogy hirtelen kétszer annyi lett család-tagjainak száma ; de mielőtt elbeszélte volna férje az egész történetet: már akkor ölében tartva vigasztalta a kisleányt, a ki kifogyhatatlan volt az édes anyja utáni sírásban, a kit itt hiába keresett.

Mindnyájan szépen fejlődtek; növekedtek ; növekedtek Isten és emberek előtti kedvességben; nevelő atyjuk gondviselését meghálálták szorgalmukkal és engedelmességükkel. Örömüket lelték bennök a nevelő szülék, a kik mindegyikét hasznos tagjává képezték ki a hazának és társadalmi életnek, dédunokáik még most is élnek és jómódú kereskedő emberek gazdagok erényben, ügyességben és isteni télelemben.

T1IOMAY JÓZSEF.

Negyven'év előtt és után.

(Egyház látogatási emlék.)

Hetvenedik évét éli egy matróna,

Ezen szerény versem neki szól és róla.

A Cserhát tövénél folydogál a patak,

Rajta áll a malom, szilárd, nem roskatag.

Éjjel nappal őröl, zúgása jó beszéd,

Dicséri gazdája, szorgalmát és eszét;

Jó élet, boldogság itt biztos tanyát bir,

A szép molnár Birit dicséri a jó hir.

Okos, müveit, gondos, orczáin rózsapár, Szemében tűz ragyog mint fényes napsugár ... Bejár a faluba s templomba szívesen,

Hogy Istentől szive bő áldást kérhessen.

A papiak előtte szinte csak oly szent hely ;

A barátság lelke hiven szentelte fel;