Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-17 / 49-50. szám
— 586 mértékletlenség pedig az egészség korai sírásója. De régen megmondta és meg is irta, egy pogány költő: hogy csak egészséges testben lakozhatik ép lélek. El lévén merülve a tanulásban, észre sem vevém, midőn szobám üvegajtajára egy megtört emberi alak rajzolódott le, s csak midőn kopogtatást hallék, akkor tekinték oda. „Szabad“ kiáltani, s egy összeesett férfi támolgott és lézengett inkább, mintsem jött be az ajtón. „Jónapot kívánok, tiszteletes urnák!“ „Jónapot kívánok, Keresztes uram ! Hát mi jóban fáradozik ? „Áldja meg az Isten, legyen szives megsegíteni egy darab ruhával, vagy nehány krajczárral!“ szóla reszkető hangon. Én a meglepetésben nem tudtam hirtelen, hogy jól látnak-e szemeim ? Lehetséges lenne-e, hogy a gazdag Keresztes, a köz- tiszteletben állt polgár, többféle községi hivatalokat viselt egyén álljon előttem, ily szánalmas helyzetben? Hirtelen válaszolni sem tudtam. Pedig úgy van! Meglepetésem azért volt oly nagy, mert sorsának ily szomorúra fordulásáról nem volt tudomásom, minek az volt oka, hogy vele épen semmi érülkö- zésem nem volt, nem tartozván gyülekezetünk tagjai közé. Egy darab öltönyt nyújtván neki, a részvét sóhaját nem fojthattam vissza magamba; ő pedig köszönetét rebegvén, eltávozott. S mint megtudátn későbben, igy jár ő házrubházra, s zörget könyörületért ajtóról-ajtóra! Siralmas állapot! S most elmondom, hogy miként jutott az öreg Keresztes ilyen szánalmas helyzetbe. i’é # * Atyja halála után kedvező anyagi helyzetben maradt, mert a példabeszéd szerint volt mit aprítania a tejbe. Az egész községben nem járt ki senkinek udvarából oly czimeres négy ökör, mint az övéből; jól miveit telekföld, jó karban levő hegyi szol lő, maradt rá; a mellet tele hombár és tele pincze. Házassága is jókora vagyont hozott a házhoz, mert midőn feleséget keresett, azt nézte: szép és gazdag-e ? Miveltség, jó erkölcs, erény, okos gazdálkodás s más efféle tulajdonok, melyek mindenkor ékességre szolgálnak egy nőnek s többet érnek minden csillogó arany, vagy másféle ékszernél, ő előtte még szóba se jöttek. Pedig elfogy a legnagyobb vagyon is, ha nem keresnek hozzá, elolvad, mint a hógolyó, ha langy szellő éri, ■—
