Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-09-17 / 49-50. szám

- .5S7 Akárhány jómódú földbirtokos fiát ismerek, ki ma vagy favágd, vagy vámhivatali mázsáid, vagy épen vasúti űr; s miért ? Azon egyszerű oknál fogva, mert atyja semmire se taníttatta, folyton azzal felelvén a tanulás szükséges voltát sürgetőknek : „el él az én fiam, ha kanállal eszi is a pénzt. „Okos ész, és szorgalom, a legbiztosabb vagyon. Okos gazdálkodás megkétszerezi a vagyont; mig az oktalan tékozlás a vanból n incsent csinál. Örök ig'azság marad az, hogy ti szellem és ennek vívmánya, a tudomány : kormányozza az anyagot, vagyis : a földi javakat.

De hát ki bölcselkedik ? ki gondol a vagyon veszendő voltára, ifjú gondatlan fővel ? Előtte áll s reá mosolyg egy egész hosszú élet boldogsága. Napok mentek, napok jöttek. Telt az idő. Mint minden számtani oktatás : úgy a házasság is az ö s z - s z e a d á s i műtételen kezdődik. A házas élet az egység alapfogalmát megkettőzteti, s midőn a kettőhöz hozzáadunk egyet s lesz három, létre jő a családi élet S igy tovább. Ha azonban a halál is beszól az összeadásba, megcsinálja annak próbáját, a kivonást. Idő haladtával előjön még a szorzás és osztás is!

Keresztes házas élete első évei boldogan folyának. Kivel is cserélt volna ő, midőn az általa keresett s választott feleség teljesen megfelelt szemének szivének — Tisztesség és becsülés környezte. Semmi liijját sem érezte boldogságának.* Első ember volt a községben. Tekintetes és nagyságos urak szorítottak vele kezet. Helyzete mindenektől irigyelt volt. Midőn valami hivatalba betették : rendszerint nagy lakomát adott. A vendégeskedés később szokássá vált nála. Mint mondá: enni se tud jóízűen, ha 5 — 6 vendég nincs asztalánál. De vendégei közt hiába keresnénk lakostársai közül egyet is. Azok mind idegenek és urak. Ezek társaságából lenezőleg tekintett a parasztokra. Rósz tanácsadó pedig a gőg. De nem is volt lakostársai közül egyetlen egy jó embere se. No de ott voltak az urak. Ki telt azokból még a koma is. Miért is keverőztek volna Keresztesék a paraszt koldus nép közé? Nem is tették. De elvégre a folyó is, bár néha kicsap medréből, ismét visszatér oda, mert ott van az ő rendes helye. Nem válha.tot a Keresztesek ilyetén sorsának folyása sem tartóssá.

Evekig nem mutatkozott semmi jel, mely a családi élet boldogságának vagy a vagyoni állapotnak hanyatlását jelezte volna. De később másként mutatott az óra. Azt tartják sok