Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-03 / 47-48. szám
573 Az édes anyától tanult imádság. Ezrekre ment a betegek és sebesültek száma Franczia- országnak Nanczy nevű városában a porosz-franczia háború után 1871 ben. A betegek és sebesültek, a kik a fájdalomtól gyötörtetnek és tétlenségre vannak kárhoztatva: megszűnnek ellenségek lenni s a ki még az ilyen szerencsétlenekben is ellenségeket lát, annak szemeit a szenvedély elvakitotta, a ki ezen nyomorultak fölött kegyetlenkedik, megcsonkítja avvagy kirabolja őket: az elárulja azt, hogy szűkölködik a szív azon drága kincse nélkül, a melyet közönségesen emberi érzésnek szoktunk nevezni. S a ki egy ily tehetetlent, boszuból életétől megfoszt: azt én a leggyávább embernek is tartom; mert oly ember-társa fölött hatalmaskodik, a ki magát nem védelmezheti. A Jézus szellemének uralma alatt álló keresztjén társadalomban ilyen az emberi érzés ellen elkövetett merénylet csak ritkán fordul elő. Sőt ellenkezőleg: a szerencsétlenek lelki és testi ápolásában részesittetnek. így történt Francziaország fentebb említett városában is. Az emberi szeretet a német betegeknek és sebesülteknek egy kolostorban adott menhelyet s jói esett szegényeknek, — kü* lönösen azoknak, — a -kiknek testi baján már segíteni nem lehetett, —* ha a lelki vigasztalás áldásaiban részesülhettek. Ily lelki vigasztalás forrásául szolgáltak azon épületes olvasmányok, a melyeket eg\' lelkész az evang. katonák között osztott szét. Stuttgártból ima-könyveket is küldtek számukra. Egy ily ima-könyvvel akart kedveskedni a lelkész egy nehéz betegnek; a ki azonban szívélyes barátsággal ezt mondotta: ..Köszönöm, és engedje meg, hogy arra kérjem: adja inkább másnak.“ A lelkész csodálkozva kérdé: „de hát mért nem vehetné hasznát ön is iljr szép imádságos köny\nek?;< ..Persze, hogy én is hasznát vehetnénk“ válaszolá a nemes szivü beteg, „de mások talán még inkább hasznát vehetnék : mert engem édes anyám megtanított imád- k o z n L“ Kell e ennél szebb feleleti A szegény katonának utolsó vigasztalása és azon kedves imádság volt, a melyre édes anyja kis gyermekkorában megtanította őt.
