Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-03 / 47-48. szám
tiszteletű Révész Bálint püspök ur lépett az ur asztalához, (melyen búzakalász és szőlőfürtökből készült koszorú feküdt, középen ezüst kehelylyel) s rezgő meleg hangon beszélni kezdett. Beszéde perczről-perczre jobban lelkesítette melegítette a gyülekezetei. Nem akartam úgymond e szent helyről úgy távozni el, mint némely felhő termékenységet hozó s jótékony áldás nélkül, s mint e tiszántúli egyh. kerület superintendense jöttem e gyülekezet örömnapjára, hogy részt vegyek a közös örömben stb. Majd beszélt a múlt és jelen társadalmi, vallás- erkölcsi életének különbözőségéről. A régi korban az egyszerűség, tisztább erkölcsi élet, egyenes jellemeket, buzgó hithü egyháztagokat növelt, ma már gyengébb a szeretet kapcsa, ritkábbak a buzgó egyháztagok. A jelen örömünnepély azonban e város lakói közt, egyúttal a szeretet s egyetértés virágait hinti szélylyel stb. Beszélt ezután kitűnő hasonlatokban megindító lelkesültséggel a szeretetről, mint a melynek igazi elterjedése fogja majd az egy akol és egy pásztor eszméjét létesiteni. Majd megható utóima után megáldá a gyülekezetét. 10) A vegyes énekkar énekelt Illésy Gyula vezetése mellett. ti) Végre a gyülekezet énekelte „Legyen Te kőfalaidban“, mely után befejeződött a szép és megható templomi örömünnepély. Délután püspök ur és többen kikocsiztak a mintegy fél órai távolságra levő tiszta magyar ajkú 'Párkányba, hol a faluvégén virágkoszorus diadalkapu emeltetett, s az ut zöld levelekkel volt behintve. A lelkészlakon Győri József lelkész üdvözölte püspök urat, melyre lelkesítő beszéddel felelt főpásztorunk. Este tánczvigalom volt, az esős idő miatt, a városi vendéglő nagy termében, hol püspök ur is m 'gjelent Németi Lajos úrral pár óra időt töltve. Hétfőn reggel távozott el tőlünk a kedves vendég maradandó emléket hagyva a szivekben, vallás s nemzetiségi különbség- nélkül. SÍPOS IMRE.
