Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-09-03 / 47-48. szám

566

Az ebből a tanítsa#, kedves olvasóim, hogy ne építsünk az örökségre ; munkálkodjunk magunk szorgalmasan s megáld a jó Isten. Becsüljük meg a jó Isten áldását s az ő szentkönyve legyen előttünk tiszteletben. Ha nincsen is bankóval tele, drága kincsek tárháza az mindenkor.

KÖNYVES TÓTH KÁLMÁN.

Kossuth Lajosnak,

Magyarország kormányzójának, 8o-ik születésnapja alkalmából.

Nincs, nincs elfeledve, sohasem is lehet,

Kinek életéért milljók imádkoznak;

Idő ki nem irtja azt a dicső nevet,

Melynek hallattára szivek lángadoznak!

És mi halljuk neved örökké hangzani A négy folyó partján, hármas hegy tövében ;

Zengik azt a népnek hűséges ajkai Kelő nap fényében és a sötét éjben.

Kárpátok ormától — le az Adriáig Minden szivdobbanás rá áldását zengi,

Bölcső ringásától — koporsó-zárásig :

Mig csak egy magyar szív meg nem szűnik verni.

Hatalom az idő: érczlábai alatt Morzsává törik a bérezek büszke orma,

A puszták porába sülyednek a falak,

Nemzedékek dűlnek bus halotti sorba.

De az ami örök: diadalmas szárnynyal Kiemelkedik az elmúlás porából,

Győz a sötétségnek szakadó árnyával S az idő felett is dicssugárban lángol!

A te neved nekünk az örök diadal,

Forrása a fénynek és a dicsőségnek:

Szól hozzánk felőle néjiek ajkán a dal Sugáriiban lelkünk őrtüzei égnek.

Történetünk könyve legdicsőbb betűit A te százszor áldott fényes neved adja,