Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-03 / 47-48. szám
S hozzád minden igaz magyar szív még hű itt, Mert te vagy a nemzet igaz édes apja ! le vagy, ki örökül hazát adtál nekünk, Melynek birására szivünk régen vágyott; Te bontottad ki a lobogót felettünk, Lángbetükkel Írván rá a szabadságot ! Lángoló telkednek hatalmas szavával Összetörted néped lelkén a bilincset; Hogy küzdeni tudjon az elsodró árral: A szabad-sajtóban adtál fegyver-kincset. S hogy minden gyermeke a közös anyának Egyenlőn boruljon annak kebelére: Szivünkbe oltottad ama nemes vágyat, Hogy legyen egyik nép a másik testvére. És midőn eljött a vihar éjszakája, Ádáz hatalmával, hogy rontsa vetésünk: Rámutattál e hon szent lobogójára, S megharsant a jelszó: ..Életünk és vérünk!“ Megharsant a jelszó, — és csodák támadtak: Egy név töltötte be hírrel a világot; E nevet a népnek te önmagad adtad, Mely védte hazáját és a szabadságot! Honvéd lett a férfi, az aggastyán, s gyermek j Fegyverét dicsővé honszerelme tette; Zálogát bírta a fényes győzelemnek, Mert a te szellemed ott lángolt felette. A régi dicsőség sírjából kilépett, Hogy egy újnak adja fényes koszorúját: Újra megismerték a „maroknyi népet,“ Mely csillaggal irta be a hadak-utját 1 Csillaggal az eget s vérével a földet — Behintette; mint a szabadság magvával, Mit semmi zsarnok kéz többé ki nem ölhet, A mig a magyar nép mesterére: — rád vall!
