Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-09-03 / 47-48. szám
— Ő5ö — Mi sujta le téged én lelkem ? Mért keseregsz ily szertelen ? Csak bizzál az Urban mert hiszem, Hogy én még őt vigan dicsérem, Midőn megment, megáld engem, Mint én jó Istenem. Id. KISS ÁRON. Zsugori Zsuzsó örökösei. — Elbeszélés. — E néven ösmerték Zsuzsó nénit hét falu határáig. Tisztességes nevét csak az adókönyvben olvashatá ilyeténképen: „özvegy Kincses Péterné, Kalmár Zsuzsánna.“ De hogy hány esztendős lehetett, azt ugyan még keresztlevele sem mondhatta meg. Zsuzsó néninek nem volt keresztlevele. E miatt igen sokat töprenkedett. Bejárta Ungot-berket; nem volt bejegyezve sehol- sem. Pedig tisztességes szülék gyermeke volt; hanem, a mint aztán később kiderült, a pusztán született. Jómódú apja dehogy küldte volna be a faluba, hogy ott kereszteljék meg. Talán, hogy a kocsi megrázza az újszülöttet. Nem biz’ azt. Mire való a pap ? Megfizet neki duplán. Úgyis lett, kihozatták a pusztára. A tisztelendő uram pedig nagyon öreg volt. Megkeresztelte Zsuzsót, de hogy-hogy nem, az anyakönyvbe nem jegyezte be. így volt-e, vagy máskép: azt nem tudjuk. Elég az hozzá, hogy mikor Zsuzsó úgy tizenhat esztendős fővel a szent házasságra lépett s keresztlevélre lett volna szüksége : nevét seholsem találták. Keresztszüléi már nem éltek; az öreg tisztelendő ur is régen elköltözött az árnyékvilágból. Zsuzsónak tehát megvolt az a joga, hogy annyi évesnek mondta magát, a mint kedve hozta magával, s igy életkora kedvéhez képest változott. Ha nem volt semmi baja, még hetven éves fővel is negyven évesnek mondta magát, ha az adósokkal kellett pörölnie, nyolczvan évesnek vallotta magát. A jó kedv megfiatalította negyven évvel, a baj ugyan annyit toldott hozzá. Csakhogy ritkán volt jo kedve. Több oka volt a busulásra. Három drága férjét temette már a sirba, s a mi nagyon elkeserítette Zsuzsó nénit, nem maradt örököse egyik férje után sem. De maradt ám vagyon annál több, Csak királyi adót többet fizetett száz forintnál, hát
