Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-09-03 / 47-48. szám

még mennyi kötelezvénye volt a láda fiókban, a mit nem kellett bevallania .... azt csak ő tudta, meg a jegyző uram, ki a kötelezvényeket kiállitotta.

Szegény Zsuzsó néni! hányszor elemlegette, hogy az ő véres-verejtékén szerzett vagyonkája csak gondot szerez, mert nem tudja, hogy halála után milyen kezekre száll. Az atyafiak között azonban válogathatott. Mindhárom férjének voltak rokonai, de ezek másutt laktak. Meg-meglátogatták ugyan, de ezek azt lesték, mikor hunyja már le szemeit s rendesen akkor jelentek meg, ha Zsuzsó néni ágybanfekvő beteg- volt. Az utolsó urától is volt egy atyajfia s ennek az atyafiának egy csinos legény fia. Ezek pedig pörrel támadták meg. Egyezkedni akart. Nem állottak rá. Elvesztették a pert. Nem kaptak egyetlen fillért sem. Ekkor aztán megfordították a köpönyeget s tyúkkal, kalácscsal igyekeztek kibékíteni Zsuzsó nénit. A csinos legényt Kincses Pistának hívták. Apja néhai Kincses Péter uramnak testvéröcscse volt. Egykor jómódú gazda, de a pör nyakára hágott a vagyonkának s Pista is abban a jó hiszemben, hogy Zsuzsó néni nem sokára elköltözik ez ár nyék világból, szórta a pénzt mint a kölest. Hitele pedig volt. Nj'akigláb Salamon szívesen kölcsönzött váltóra, mihelyt megtudta, hogy Zsuzsó néni kibékült Kincses Pistáékkal. Hogy pedig kibékült, arra nézve hiteles bizonysága volt, mert Zsuzsó néni, mikor Pista a katonaságtól hazakerült, mindenki ámulatára ötszáz ezüst forintot számolt le Pistának, hogy gazdaságát rendezze be. Vett is Pista mindjárt két ökröt a kecskeméti országos vásárban; csakhogy nem hajtotta ám haza. mert mikor az áldomást itták, úgy feltalált önteni a garatra, hogy egyik ökör ára ott maradt a korcsmában. Mikor aztán kijózanodott, szánta-bánta tettét s hogy helyre üsse a csorbát, leült kártyázni. Ez pedig elvitte a másik ökröt s tetejébe fölszedett vagy kétszáz forintot. Nem vitt haza egyebet egy pár járom-szögnél. Zsuzsó nénivel pedig elhitette, hogy a pénzt útközben kilopták a zsebéből.

Zsuzsó néni csak a fejét rázta, de ezúttal nem nyílt ám meg a pénzesláda vasas fiókja.

Majd elviszi egyszer az ördög, — szólt Pista, a mint Nyakiglábtól újra fölvett egy pár száz forintott.

Volt még egy atyafia Zsuzsó néninek a második uráról. Özvegy Csehi Sándornénak egy árvalánykája, Julis. Csinos lányka volt, de szegény. A fővárosban szolgált s ha néha-néha haza jött, öreg nénikéjének mindig hozott egy-egy tortát. Nem