Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-08-06 / 43-44. szám

— 521

csa könyjei nincsenek elrejtve — tűr, szenved az — apjáért, mindketten pedig a ház becsületéért, egymás szerető szivéért- De már azt mégsem hitte volna senki sem, hogy az -a „szentes’' Tóbéliné, olyan szívtelen legyen. Mikor látta, hogy az apjokon sirás-rivás, hazug könyek ki nem fognak, a két fiatalt pedig nem hogy egymás ellen uszítaná, jobban össze forrasztja: uj fegyvert kovácsolt — (a ki nem hallotta, tán nem is hiszi el az én szavamra) — abból, hogy Teresa még mind ez ideig „nem anya!" Nem tudnám én, ha a kezem levágnák is ide Írni azokat a rósz gyanúsításokat, miknek a szegény Teresa kitéve volt!

(Vége a jövő számban.)

VARGA LAJOS.

Zwingli felelete.

Mi bájvidék — nézz vissza gyász jelen ! Hajnal dereng a helvét bérczeken.

Zürich fölé rózsafelhők gyűlnek,

A nép közé angyalok vegyülnek.

S ki az, ki ott egész órákon át Lefogja a város főtemplomát ?

Égi hírek, újvilági hangok,

Hét országra szóllnak a harangok.

Zwingli te vagy? mit keresesz te itt?

Mért forgatod szent Pál leveleit ?

A disznóknak gyöngyöt vetni káros, Mond az álbölcs, a bősz L'áber János.

Kosztniczból a püspök küldötte őt,

Ijessze meg ez álomkergetőt.

S esküdjék a boldogságos szűzre, — Nép apostol! rósz fát raksz a tűzre.

Felelj nekünk, a képeket, misét S a szenteket miért kissebbitéd?

Ragyognak ők ! de te meg vagy róva: Sírva néz rád édes anyánk Róma.