Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-08-06 / 43-44. szám

minden ok nélkül lábad kapczájává tedd!“ Nem kelle egyébb ; megeredtek rt tehetetlen düh könnyei Tóbéliné szemeiből s az e közben betoppantott „édes leányom “-mai összeborulva köny- nyezének, siratva maguk sem tudva: mit? De tudom én mit sirattak, azt, hogy a tiszta, józan gondolkozásu atya pártját fogta háza, becsülete, jó hírneve érdekében annak a szelíd teremtésnek, ki a légynek sem ártott; pártját fogta az asszo- nyi rut nyelv és irigység bántalmaival szemben ; azt siratták, a méreg sirt bennük, hogy ki nem dobhatják azt a „jött-ment“ idegent; mert annak a szive sokkal mélyebben legyökerezett már itt, sem hogy kiszakitása ne fájna az öreg gazdának, még inkább a fiának. Be boldog is tudott volna lenni Tóbéli bátyánk, ha a számítását meg nem zavarta volna az anyjok gonosz természete. Bizony Tóbélinét nem is ott rengettek, hol a jó fa terem. Lám! a leány nézéskor még ő beszélte egyik a fiának, soh’ se nézzen más után; még a lakadalom után is egy pár hétig, nem volt olyan kedves, áldott menyem asszony, mint az ő „idegenje“, s mint ha csak egyet fordult volna a világ az óta, az egyenes: görbe, a fehér: fekete, az igen: nem.

Szegény Tercza! Mért is jöttél te el abból a szép városból?! Mért hajtottál szived szavára, mért is kellett meglátnod Andrást ? Paradicsom helyett — pokolra vettettél, vig pacsirta helyett: tépett galamb lettél. Panaszos kenyered, panaszos italod, gáncsolt minden lépted, ülésed, járásod; tenni ne tégy semmit, mert nem értesz hozzá; ügyetlen, oktondi, ez a titulus rá. Egy kis varrást tudsz csak, meg egy kis slingolást, kötést, szakást, aztán meg egy kis horgolást: főzni is csak úgy tudsz, ha van tejfel, túró, liszt, tojás, só, eczet, zöldség hozzá való; kenyeret is csupán olyant tudsz te sütni, a milyet szárazán soh’ se lehet kapni; mert eteti magát s a ki megizleli, pap, tanító, jegyző, egész környékbeli kis biró, nagy biró, esküdt, szoiga- biró rá tartja a fogát, szó nélkül nem hagyja: ejh, de fáin czipó! Szoboszló az anyja. Mind ez pedig rettentő bűn ám egy falusi asszonyban; hátha még azt is hozzá tudjuk, hogy vasalni is tud, oszt uramfia! tehenet meg csak most fejt először, Szugolydon !! Nem is tanulja már az meg a tehén fejést soha, ha mindig többet fej is ki a „nyalkából" mint más, az is az ő tudatlansága, mert a born)1 utói feji ki; ha egy csöppel tobit ágy neki, akkor meg maga issza meg nem is más a szűke hijját. Rengeteg sok hiba! Nem utolsó, de nem is legkisebb vétke pedig az, hogy egy félnapi próba kapálás után egy