Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-08-06 / 43-44. szám
megmondtam én, hogy az angyalt is belzebubnak tartja, ha neki nem tetszik?! Tudja a mutatni, hogy kéne, mint kéne; ő a minden napos, nem én — Isten bűnömül ne róvja ! — az Isten házában, azt a gyönyörű sávos abroszt is ő' ..lopta bé“ az Ur asztalára; azért bizony, ha nem bornya, ő sem nyalja!" „Óh ! hiszen hékám ! fia után lánya volna már, vagy mi a szösz.“ „Igaz, de hát az a másik mit vétett, a szivem szerelme édes lányom ? Annak zsörtöl örökösen, azt hányjaveti minduntalan, hogy az ilyen, hogy az olyan ; miért nem tud minden leány úgy teremni, a mint ő azt nevelte!“ „No bizony! már azt hiába mondja — Szombat Tercsát nem csúfolja meg a környékben egy fiatal asszony se; olyan, hogy-hogy igazán oda illenék a jegyző uram oldala mellé is!“ „Bezzeg a! de nem tud ám kapálni.“ „Óh! hát hol is tanulta volna? Nem a vasaló meg a főző mellett tanultad azt te sem, én sem, hanem itt az Isten szabad ege alatt. De nem fog azon ki az sem; ha a szövést fél nap alatt felfogta, más nap meg már a négy nyüstösbe is be mert ülni tiszteletes asszonyéknál, a kapát csak megbirja tán a feje!“ „Kapa-kapa; de a melegség meg a szárazföld! Hiszen liliom termete összetörik annak, ha idáig kijön, gyenge fehér-piros arcza elolvad itt a napon !“ „Megszokja, csak várjanak vele; a rozmaring sem fogamzik meg egyszerre, ha kiültetik a cserépből.“ „No csak én a’ mondó vagyok, nem jó választás volt az András gazdától; nem Tó- béliné asszonyomhoz való Teresa.“ ..Nem is Tóbéliné asszonyomnak vette azt el András, magának kereste, hittel el is vette; ne féltsétek őket, megélnek együtt még a jég hátán is, ha úgy hozná az idő valaha.“ „Na-na, én nem is látok jó végét ennek a házasságnak, meglássátok lányok: kutya jár a kertbe; nem alszik az ördög!“ „Majd megválik mi lesz. De halljátok, úgy viszket a szemem ; még ma eső lesz.“ „Nem tudom hol Venné magát azaz eső, mikor csak egy tenyérnyi fel- leg sincs sehol; inkább sirni fogsz te jó leány !“ „Ha csak más valakiért nem, magamért tudom nem sirok; a fejem se fáj!“ „Hejh. fájhat az András gazdá-é ! Nézzétek csak! Nem megy most neki sehogy a dolog: százszor is elnézett már a falu felé, mióta uj rátát kezdtünk. Ahun ni, most meg már meg áll; néz-néz . . . eldobja a kapát . . . indul sebbel-lobbal. Ugyan hova csörtet ? Csak nem azt a siető asszony személyt várja tán — amoda ni!“ „A biz’ soh’ se más, a fiatal asszony az! „Ahá ! azt leste-várta hát András gazda!“ — 5*6 —
