Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-07-23 / 41-42. szám
498 — éles színben tünteti fel a templomba való járás elhanyagolását. A falusi pap szives beszélgetésbe ered egy földbirtokos hívével és ennek fiával. Szó szót ér; a beszéd foly egyről másról, végre egyszer csak rá kezdi a földbirtokos: „1 Fiába prédikáltok ti papok! I isztelendő ur vasárnapi beszédeinek sincs.semmi haszna, a nép nem javul egy cseppet sem; az én. aknámat csak úgy lopják most kertemből, mint az előtt; mért nem prédikálja nekik, hogy ne lopjanak.“ „Szívesen, .prédikálnék én — mond a lelkész, — egyszer másszor a hetedik parancs ezen szavai fölött: Ne lopj, —- de sajnos, hogy ezt meg kell mondanom, — azok, a kik az almát lopják,, mind úgy tesznek mint ön és fia, — nem jönnek soha sem a templomba, s nem adnak nekem alkalmat arra, hogy őket az Isten igéjére taníthassam.“ A földbirtokos bizonyosan találva érezte magát s úgy látszott, mintha magába szállt volna; mert egy darab ideig mélyen hallgatott s azután igy szólt: „Hiszem, hogy igaza van t. urnák; azok a kik lopnak, s az én almámat is lopják, — bizonyosan nem járnak a templomba.“ THOMAY JÓZSEF. Lámpa fánnyel-e vagy a nélkül? Egy szép hegyes vidék nagyszerű barlangjáról írok most. Roppant széles és bámulatra kelti az embert óriási íveivel és sajátságos kőképződéseivel. De van is nézője. Ember embert ér itt. Minden világjtájról seregeinek ide külömbféle népek, hogy csodálkozásuknak szabad folyást engedjenek, hogy megláthassák ezt a nevezetességet, a melynek hírével tele van a világ. Még eddig nőm tért vissza innen egy idegen sem a nélkül, hogy ne vitte volna el magával hazájába az itt látottak fölötti elragadtatás érzetét. Történt mégis egyszer, hogy egy vándor ide édesgetve az ezen hires barlangban látható nagyszerűségek utáni vágyódástól, szépen lement a barlangba, de rövid idő múlva a kin lévő közönség nagy derültségére visszajött mérgelődvén magában és szidván azokat, a kik őt igy bolonddá tették, neki költséget okozva : hiába ide fárasztották. 1 Iiszen itt nincs semmisem azokból a ínesés csodálatosságokból, a melyeket oly kecsegtető színben újságollak, hogy a közönség jóhiszernüsség'ét kizsákmányolják.
