Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-23 / 41-42. szám

— 48g

biró vagy alispán vesz el feleségül ? Házasságod dolgában én reád nem hallgatok; mert te nem tudod a mag'ad javát. Én reám sem hallgatott édes anyám : ahhoz mentem, a kihez ő adott, és jól ütött ki. Igaz, Lajos nem valami nyalka, pöffeszkedö, vagy hízelkedő mint az a szomszéd falusi legény a ki szivedet megvette; de szelid, alázatos, ember becsülő és gazdag, ennélfogva megnyerte kedvemet, s úgy tekintheted magadat mint a ki Lajos felesége fogsz lenni. Én mondom, és az szent.

Szegény Zsóíika! szive felháborodotc tengerré lett. Elsza- kittatni attól, kit lelke hevével szeretett; sőt gúnyoltatni, rágalmazni, sehonnainak, koldusnak czimezve hallani azt, ki mint tehetős becsületes szülék gyermeke az erkölcs-vallásosság utján jár: mondhatlanul fájt szivének. Majd leroskadt a nagy fájdalom súlya alatt, ha arra gondolt, hogy Lajosnak — kit teljesen utált, gyűlölt, mert tudta, hogy az egy elkényeztetett korcsma hős, rósz társaság kedvelő, iszákos, durva, veszekedő — feleségévé kell lennie; de híjába; ki volt mondva a határozat: „annak meg kell lenni.“

Minden ily házasság csinálásnál tudták azt a szülék, hogy tátongó sebet ütnek gyermekeik szivén ; sőt sejditették a köd- mönös násznagyok közül is, hogy a forrasztás alatt levő házasság nem lesz jó; meri a vőlegény és menyasszony, szeretet helyett: utálták, gyűlölték egymást; de a szivérzelmekkel, s a jövendővel ki sem törődött, érdek volt a förugó, az szülte a szülők határozatát, s azt, törik szakad végre kellett hajtani, a többi mellékes dolog. Tudta Láposné asszonyom is, hogy leánya nem szereti Lajost; de hát az évek előtt kelt határozatnak állani kellett. Fő dolog volt: a szülei tekintély megóvása. Nagyon illetlen dolog volna az, ha a láb parancsolna a főnek. Gyermeknek tiszte az engedelmesség. Makacsul ragaszkodott határozatához.

Megtörtént a kérő, kézfogó ékes násznagyi beszédekkel. Elmondták, mint találkozott Rákhel Jákobbal a kutforrásnál, és sok bölcs dolgot elbeszéltek a bor mellett.

Mint méhek a rajzáshoz, úgy készültek a vőlegény és menyasszony szülei a lakadalomhoz; de a vőleg'ény és menyasszony naponta súlyosabb követ érzett nehezülni szivére. Könyek közt virasztottak éjszakánkint, s annyira bánatnak adták magukat, hogy vidámitóul még ütlegekhez is folyamodtak a szülék.

A lakadaltni nap reggelén, pántlikás legények járták be a