Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-23 / 41-42. szám

falut, hívtak boldogot és boldogtalant a lakadalomba, hogy örüljön a örülökkel.

Mire a harang ntegkondult: egybe volt 'seregelve egész falu nagyja s kicsinyje s ünnepélyesen vonult a templomba. Elhangzott a kierőszakolt ..holtomiglan“ a kények közt fuldokló vőlegény és menyasszony ajkairól, s a két tábor az utóének elhangzása után, a reá várakozó muzsika eget verő lármás harsogása mellett költözött hivatalos helyére, s volt „három a táncz.“

Este felé, mint a raj köpüjét, elhagyta a vőlegény tábora a vigság helyét, s a menyasszonyos házhoz vonult, éktelen lárma, táncz és ugrálás között, kezeikben feltartott boros üvegekkel, s miután a szokásos szertartás a házban véghezment, mint ártatlan bárányt viszik a mészárszékre : vitték, vagy inkább húzták a marczona nyoszolyó leányok karjaikon a menyasszonyt jövendő lakhelyére, és újra járták a tánczot és vendégeskedtek három napig s aztán lön csendesség.

Vajha az uj házaspárok szivében is "csendesség lett volna!

Egy ideig - mint uj házasoknál szokott — ment a dolog csendben és rendben; de miután hetek teltek, s az első ismeretségen túl voltak: Lajos kezdett kirúgni a hámból, s átlátta Zsófi ka, hogy Lajos nem az az ember, kivel békében, szeretetben lehessen élni, bár ő meglehetősen megadta magát sorsának, s nem mutatta sem szóval, sem cselekedettel, hogy nem szereti Lajost; sőt — mint okos nő, íi békeség kedvéért mindent elkövetett, hogy férjét szeretette birja; nyájas odaengedéssel simult oldala mellé; még is kiütötte a szög magát a zsákból.

Lajos egy ideig való önmegtartóztatás Után rakonczátlan életet kezdett élni. Ivott, kártyázott, éjszakázott, járta a korcsmákat, s szegény Zsófikét verte, ütötte ; sőt olykor a ttienyet védő szüléknek is kijutott aZ ütlegekböl.

Zsólika némán tűrte s titkolta veszedelmes helyzetét még anyja előtt is. Ügy sem segít már azon senki! gondolta magában.

Azonban édes anyja, szelét vette veje gonoszságának s vigasztalta leányát, és erős kitartásra bátorította.

— Lásd édes leányom, apád is igy bánt velem ; de midőn kifújta rajtam mérgét régi szeretőjéért: jó ember lett. Lajos is épen úgy cselekszik; de megéred még, hogy elmúlván haragja, becsületes ember lesz belőle. Csak tűrj jó reménység-