Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-07-02 / 39-40. szám

— 46o —

S csillag'talan éj állja utam Őh! akkor is téged kérlek,

Martalékul a veszélynek

Ne engedj át Istenem! Uram!

Gyújtsd föl a remény csillagát Mely a borun vezessen át.

Sötét éjjel, sötét bánat,

Jöhet reám, de nem bánthat,

Mert te Atyám! mindig velem vagy. Nincsen éjjel nappal nélkül,

Bánat után újra derül,

Oh Istenem ! csak te el ne hagyj!

Búm éjjelét eloszlatja Szent vallásom dicső napja.

VARGA LAJOS.

Inteni és vigasztalni.

i.

Mi szükségesebb: intés \agy vigasztalás? — „Adjon nekem vigasztalást!“ E szózat gyakrabban hangzik el a szoron- gatottak ajkairól, mig az intés ritkán kedves az emberek előtt.

És ez igen természetes ; mert ha a nélkülözések közt hányt vetett embernek ezt mondjuk : te magad okoztad magadnak szomorú * sorsodat könnyelműséged által, nohát jövőre vigyázz magadra és okosan intézd dolgaidat; erre bizonyára ilyenforma választ kapunk : a megtörténtet meg nem történtté nem tehetem, bár mennyire fájlaljam is azt; a jövőre nézve pedig okulok múltamból s azon leszek, hogy ezután bajba ne keveredjem, — de most nyomorban vagyok, házbért és árendát kell fizetnem, nincs tűzre valóm s gyermekeim éheznek ; segíts rajtam !

Mikor Mózes hirdette Izrael fiainak, hogy az Ur ki akarja őket szabadítani Egyptom szolgaságából és Kanaánba akarja őket vezérelni: — a töprenkedés, mély aggodalom és a kemény munka által megtörve, nem figyelhette meg a nép az Ur szolgájának szavait. Igen, még Isten igéjének biztatása is, nehezen jut a gondoktól és aggodalmaktól megterhelt, elfásult, megkeserített és elsötétült szívbe; s a Megváltó, nem egyszer a testi gyó-