Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-16 / 3-4. szám
33 ellen, ha félünk az Isten büntetésétől, ha hit által lelkiismeretünket megaczélozzuk, szivünket megtisztítjuk és megújítjuk, lcülömben, a mint tetszik, a keserűből édeset, a sötétségből világosságot csinálunk és csak úgy felületesen s elhamarkodva szólunk a magunk és mások bűneiről. Hány ember mutat sajnálatot, midőn a könnyelmű botlásait szépítik és kicsinyítik, ezt mondván : „már az mégis gorombaság és kegyetlenség volna őt, — hozzá még szemében — szigorú szavakkal megsérteni!“ De ez nem igazi szeretet, a melynek kötelessége a tévedezőt szelíd, de mégis nyilt és őszinte figyelmeztetéssel a romlás veszélyéből kiszabaditani; ez inkább alapjában véve gyávaság és kényelem, a mely nem akar ösz- szekoczczanni senkivel, a mely a harcz és kellemetlenség elől kitér, habár az igazság és az erkölcs megmentése forog is kérdésben, s mindennek oka az élő Istenben való hitnek elvetése s ezzel összefüggőleg a lelkiismeretnek elhallgatása. A rosznak, mit elkövettél, ártatlan, tréfás nevet adsz; csakhogy megnyugtasd lelkiismeretedet; haragszol arra, a ki helytelenül viseli magát másokkal szemben, a helyett, hogy magára a helytelen magaviseletre haragudnál. Vannak sokan, a kiknek hatalmukban állna elejét venni a folyton növekedő fegyelmetlenségnek, és szépen is tudnak beszélni az erényről, de az ily fegyelmetlenség hire csak azért izgatja fel őket, mert az erőszakoskodástól féltik nyugalmukat és világi gazdagságukat. Megbotránkoznak ugyan, de csak azon vakmerőség, szamtelenség fölött, a melyben szabad folyást engednek némelyek szenvedélyeiknek; azon undok mód fölött, a mely az erkölcstelen kihágást nem takargatja, pedig hát ugyanazon szenvedélynek hódolnak ők maguk is titkon, hasonló rút bűnt követnek el az illem álczája alatt. De különös fogalmuk is van némelyeknek az erényről! A ki nem áll a Szentlélek fegyelme alatt, arra nézve megvetendők és kárhozatosak oly dolgok is, a melyek pusztán az uralkodó divattal jönnek ellenkezésbe, roszalandók némely cselekmények csupán azért, mert azok valakinek nem tetszenek, mig ellenben oly jelenségeknek elné- zője, sőt szives szemlélője is, a melyek látására és hallására az erkölcsi érzetnek fel kellene háborodni. Nincsenek-e ezrek és ezrek azon téves felfogásban, a mely szerint ilyenformán nyilatkoznak: „ez derék ember, ez egy tiszteletreméltó nő; és mért? mert a társalgásban ügyesek, kedvesek, mulattatok, s maguk viseletében okosságot tanúsítanak.“
