Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-04-23 / 29-30. szám
356 Holott lakói dicsőséggel, Szent helyedet kedvelem, És azt feljebb becsülöm Minden e világi kincsnél. THOMAY JÓZSEF. Dicsérjük a Jézust! Miért nem köszönti a protestáns ember Ezen szép szavakkal jó felebarátját ? A kiknek nincs eddig tudomásuk róla : Fontos okát ennek azonnal belátják. Párizsba siet a navarrai király, Úgy siet az áldott, mint lépre a madár. A korona gyöngye Margit a mátkája, Pedig Margit szive más életpárra vár. De mit ád a szívre a gyilkos Jezabel, A kinek az egész környezete Bálé ? Fényes nászra hívja országa nagyjait: Mediczi Katalin az anyakirályné. S ki hitte volna hogy: a régi gyűlölet, E hétfejü sárkány még most sincs elejtve; Hogy a Kleopatra virágkosarába : Rózsalevél alá vipera van rejtve. Hát a navarrai királyé lett Margit S kiirtották mint a tűzre való fákat: A vérségi kapocs horgára kerített Hű protestánsokat a hugonottákat. Borzasztó volt az éj s ezerszer borzasztóbb Az óriás nyelvű vészharang zúgása. Legeslegborzasztóbb egy rövid éjszakán: Tízezer ártatlan legyilkoltatása. É'elriasztott ifjak, férfiak és vének, Térdre borult szülék, sikoltó csecsemők, Amint leszúrták, vagy fejbe verték őket: Párizs kövezetén hagyták az agy velőt.
