Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-04-23 / 29-30. szám

de örömest hallgassuk és tanuljuk. Ez a mi boldogságunk. A heidelbergi katekizmus pedig igy magyarázza: „Isten akaratja, hogy igéje hirdettessék és az iskolák fentartassanak. s hogy én kiváltképen Vasárnapon és ünnepnapon az Isten gyülekezetében szorgalmasan megjelenjek, hogy tanuljam az ő igéjét, hogy boldog legyek.

Izrael jámbor férfiai igy szóltak Dáviddal, a koronás költővel: „Uram, szeretem a te házadban való lakásomat, és a te dicsőséged hajlékának helyét.“ (Zsolt. 26. 8) »Egy dolgot kértem az Úrtól, most is azt kérem, hogy lakhassam az Urnák házában életemnek minden idejében, hogy láthassam az Urnák szépségét és látogathassam az ő templomát.“ (Zsolt. 27. 4.) És hol találkozunk jehova hü szolgáival, az uj szövetségben az ősz Simeonnal, Annával s Jézus tanit- val ? A templomban. (Lukács 2. 25—37.) Hol érzi magát a 1 2 éves Jézus oly otthoniasan, hol tartotta ő később épületes beszédeit? A templomban. (Lukács 2. 4t) János 7.) Tehát csak sajnálatunkat kel! kifejeznünk a fölött, hogy korunkban sok embernek nincs érzéke az istenitisztelet ünnepélyessége iránt. Némelyek puszta szokászból járnak még el, mások meg a templomba hivogató harangok szózatát meg sem hallgatják, sőt vannak olyanok is, kik dicsekednek, hogy évek óta nem lépték át a templom küszöbét.

Sokan vannak, a kik protestáns nevükkel kérkednek. Vannak, a kik azt vélik, hogy a szabályszerű templomba-járás által eleget tesznek keresztyéni kötelességüknek s számot tarthatnak a jó keresztyén nevezet mellett Isten különös kegyelmére. Az ily emberek is nagy tévedésben vannak, mert ha a puszta templomba való járás elég lenne az idvességre, akkor a hazug, csaló, fösvény és élv-hajhász is könnyen megtehetné ezt s az hogy rendesen eljárt tenplomba: neki kényelmes nyug-párnául szolgálhatna. De nem igy van s azok, a kik mégis a puszta cselekménynyel megelégesznek : homokra építik az ő házukat. Imádkozás, lelki épülés a templomban, s kegyes cselekedet a templomon kívül: ez a keresztyén feladata. Mert meg vagyon írva, ne legyetek csak hallgatói az igének, de megtartói is, mert boldogok, a kik hallgatják az Istennek igéjét és megtartják azt. Áldott az, a ki a templomba menve megőrzi lábait a mindennapi dolgoktól, saruit leoldja s csendes tudvágygyal ül gondolatban Jézus lábaihoz.

De nézzük azokat, a kik azon egyháznak templomába,