Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)

1882-04-23 / 29-30. szám

Nem igy a szép Eszter; neki szava tette,

Isten után nevét, örökössé tette,

Példa beszéddé lett, erénye, jósága,

Iznyivel volt kisebb hire s méltósága,

Mint a nagy királynak, — de sose feledte,

Hogy kicsiből nagygyá, a jó Isten tette.

Diadal kocsin járt, népe között széjjel,

Melegség volt nappal, világosság éjjel;

De legfőbb gondja volt Izráel népére,

Ha rab, ha szegény is, hiszen az ő vére...

Egy-egy szemet szakaszt, minden nap a lánczból, S egyszer csak szabad lett, rab Zsidóországból...

Nagy is volt szép is volt, mind az a mit teve,

Lett is aztán neki, gyönyörű két neve:

„Ragyogó királyné“ „a népszabaditó,“

Erős volt az is lesz a bölcs mindenható,

Megteszi mit akar, férfi vagy nő kézzel,

Csak mi tudnánk aztán, megérteni ésszel,

Hogy nem a rab nemzet, csak a bűnös vész el.

BERKI JÓZSEF.

A kik hiába járnak a templomba, és a kik nem járnak a templomba.

Panaszkodunk, hogy korunk a vallásos közönyösség kora, hogy annyian elhanyagolják a Vasárnap megszentelését. És panaszunk jogosult. Nyilván való, hogy a Vasárnap megszenteléséhez tartozik az Istenházának látogatása. Erre utal bennünket az Ur törvénye is, mely igy szól: „A hetedik napot vagyis a Vasárnapot, a nyugalomnak napját megszenteljed.“ Ezt Luther katekizmussá igy magyarázza meg: „Hogy mi az Ur Istent féljük és szeressük, az ő szent igéjét meg ne vessük,