Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-04-23 / 29-30. szám
— 352 — Igazi búbánat, arczára felirta: Hogy apja s az anyja, lent nyugszik a sirba. Szelid és szemérmes; Isten előtt kedves, Ilyen légy leányzó, ifjú ilyet keress ! Szelid szeméremmel, vala bájos, vonzó, — Boldog volt az is lesz az ilyen leányzó! — A király a lánykát, mihelyest meglátta, Rámutatott ujjal, nem szóla, kiálta: „Ez lesz feleségem, királyné a ’neve, Fel a palotámba, most mindjárt fel vele!“ Az árva lány Eszter, hallva király szavát, Szép lesütött fejét, lángba borult arczát, Hogy senki ne lássa, szemeiül forditá, — Mi másnak öröm vón, lám őt szomoritá. Úgy mene fel lassan, a királyi lakba, S csak hamar igy szóltak: bele illik abba! Szép volt nemes arcza, szebb volt szive, lelke, Mert örömét mindig, jótettekben lelte. Jobbágyi szerették, mindenféle nemből, Maga a király is, igaz szerelemből ; Tenyerén hordozta, mellé is ültette, Mert igaz hűség volt, minden szava, tette; Isten jóvoltából, fel is magasztalta, S a mit a király tett, a nép se sokalta. Érdemes is volt rá, mert igaz hűséggel, Szerette szolgálta, a királyt készséggel. Éjnek éjszakáján, orgyilkosok jöttek, A királyt megölni, palotába törtek ; Őr angyala Eszter hamar észre vette, És a veszedelmet, maga jelentette; Sok más királyné meg, maga készít roszat, Bajt is csak szaporít, de soha sem oszlat.
