Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-16 / 3-4. szám
32 volt, a melyben atya, anya és a gyermekek a cselédséggel együtt egy-egy kis békés házi gyülekezetei képeztek, melynek éltető lelke a szeretet, áldása az intés és jó példa, ékessége pedig azon engedelmesség volt, melylyel mindnyájan a házi áhítathoz ragaszkodtak ; és ma az erkölcsök egyszerűsége és tisztasága, helyet engedett ama lelki kevélységnek, mely az embert mig egy részről isteníti, addig más részről állattá alja- sitja azt le. De talán azt mondja valaki, hogy az erkölcsi sülyedésnek ezen jellemzése csak az alsóbb osztályra vonatkozik? Nemcsak ezekre vonatkozik, mert a hitetlenség, zabolátlanság, megvesztegetés, erőszak a palotákban is felütötte átkos fejét. Némely elöljáró vagy munkaadó irigysége, gyűlölete, mennyi szeretet- lenségnek és igazságtalanságnak volt már szülő oka ! Vagy talán azt gondolja valaki, hogy itt a társadalom egyes rósz kinövéseiről van szó? Nem. A betegség az egész nép erében lüktet, és ha a kihágások tényei ritkábbak volnának is, mint a mily mérvben vannak: azért meg van számtalan szivben azon érzés, mely a bűntől nem retten vissza, és a tiltott után vá- gyódik. Elhisszük azt, hogy vannak sokan, a kik megbotránkoz- nak és roszalásukat fejezik ki a pórnép korcsmái czivódásai és illetlen tánczai fölött, de hát ha finomabb is — tisztább-é az ő mulatásuk, mely izlésöknek megfelel? Gyalázat! kiáltanak fel sokan valamely lopás vagy gyilkolás elkövetése fölött. De mért ? Azért, mert féltik életüket és vagyonukat. Ez nem a valódi irtózás a gonosztól. Az épen legszomorubb jele népünk jelen állapotának, hogy mosolyog azon kihágások fölött, a melyek felett szomorkodni kellene; vállat von azon pajkosságok fölött, a melyek ellen tettleg szigorúan fel kellene lépni, gúnyt űz azon intelmekből, a melyeket szivére kellene venni s az államban, egyházban és gyülekezetben fel-fel tiinedező bajok és visszaélések fölött könnyelmű megjegyzéssel napirendre tér s azokat csakhamar elfelejti. Tehát több harag a rósz ellen, és több erély a jóért! Ennek kellene jelszóul előttünk lebegni. Ezt kösd szivére a mi népünknek! Jajgatnak és szidkozódnak korunk hallatlan gonosz tettei felett, de a visszaborzadás nem e csak szalmatüz, mely hamar elmúlik, a mint más benyomások következnek? Csak akkor léphetünk fel erőteljes komolysággal a rósz
