Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1881-10-16 / 3-4. szám
mondják: nagy a szükség; ez az ok, pedig ha a baj mélyebb gyökerét keressük: azt a vallástalanságban találjuk. De hát, hogyan is magyarázhatnánk meg máskép az erkölcsi szétzüllést? Itt egy házigazda panaszkodik, hogy lakásából kiköltözött, a szobák rendbehozása már foganatba is vétetett s ime most szükséget kell szenvednünk, mert a mesteremberek cserben hagytak bennünket, mert a helyett, hogy dolgoznának, inkább a korcsmában ülnek; ott egy polgár, egy más panaszra fakad, ő bort és gabonát vásárolt s meglopva és meghamisítva kapta meg; hát a kereskedésekben mennyi az úgynevezett finom csalás, nyilt utczákon a rablás, a tettleges bántalmazás; a megbízott eljátsza a pénzt vagy elszökik vele, a fuvaros órákig dőzsöl a bor és pálinka mellett, mi alatt a szegény jószág ott kün a hidegben és nedvességben szükséget szenved, s azután, hogy az elfecsérelt időt helyrehozza: üti, veri a nyomorult állatot irgalmatlanul; a mesterlegény, a napszámos szombaton este végére jár egész heti keresményének, Vasárnap a templomi időt azután elaluszsza s ráadásul még jön az úgy nevezett „heverd el hétfő“ s csak kedden kezdődik a tulajdonképi munkanap. Mennyi szolga, szolgáló, szakácsnő, általában a cselédség közül, mily számosán szennyezik be kezeiket lopott holmival, kisebb úgy, mint nagyobb háztartásban, — a mit azután erkölcstelenségre vagy fényűzésre fordítanak ? Hány fiatal ember ássa alá saját becsületét, jövőjét s hozza rósz hírbe azon üzletet, — a melyben alkalmazást nyert — rendetlen magaviseletével; mily nyers és kihívó az alattvaló hangja a felsőbbség iránt, s mily tiszteletlenséget és hálátlanságot követ el a gyermek szemben a szülőkkel ?_Mily sértő, erkölcstelen tréfának és istentelen káromlásnak vagyunk tanúi a vasúton, és van-e csak egy száma is a napilapoknak, a melyben ne olvashatnánk gyújtogatásról, rablásról, öngyilkosságról vagy emberölésről ? Ezen sötét képek nem légből kapottak, hiven jellemzik társadalmi életünk szomorú állapotát. Ezekelőtt is csak volt bűn, gonoszság, kihágás rémesztő számban, de mégis nagyobb volt a fegyelem, jámborság és alárendeltség érzete, a tisztelet a törvény és rend iránt, s a félelem a kihágásoktól. Oly vakmerőén, mint most, nem rakonczátlankodtak a gyermekek az utczán és bormérőkben, nem szentségtelenittetett meg az Urnák napja, nem becsméreltetett úgy, mint most mind az, a mi szent, a mi isteni szóval úgy, mint tollal! Ezelőtt több oly család
