Vasárnap, 1881. október - 1882. szeptember (3. évfolyam, 1-50. szám)
1882-04-09 / 27-28. szám
•329 szigetből való volt s már régen itt tartózkodott. Ez mind azt elbeszélte, a mit hallott a Jehova és Jézus Krisztus szolgáitól, kik a fehérek Istenének szolgái voltak. Elbeszélése az elbámult rarotongiak figyelmét annyira felinditotta, hogy Ma- ked, a maga gyermekei egyikét Tehovának, (Jehova) a másikat pedig Tetutrynak (Jézus Krisztusnak) nevezte. Papeiha, kinek Williams Raiatea szigetről folytonosan segítségére volt nyolcz hónap alatt oda vitte a dolgot, hogy a bálványimádás a szigeten eltöröltetett és az erdő egy szép tisztásán, minden kéz serénykedett egy kápolna épitésén. Midőn Williams 1827-ben másodszor lépett Rarotongára nejéval együtt, szűnni nem akaró ürömrivalgások közt vezették őket Papeiha és kisérője lakására. 3ooo benszülött gyűlt össze az isteni tiszteletre. Williáms keze egészen elbágyadt a sok szoritgatások és rázogatások miatt, mivelhogy senki nem akarta elmulasztani, hogy őt ne üdvözölje. Ekkcr az egész sereg útra kelt, hogy a szűkké lett Avaruva faluból, hol eddig laktak, az újonnan megszállt Gnatangeia felé, a sziget másik oldalára átköltözzenek, hol a hittérítők a tanítói lakok egyikébe voltak szállásolva. Nehány nap múlva eljött a király és kérte őket, hogy üljenek ki a ház elé, mert valami rendkívüli fog történni. Williams tehát és neje kiültek a ház elébe, s imé, megkezdődét a sziget lakók 14 iszonyú bálványképeinek melyek közül a legkisebb is 5 rőf hosszú volt, ünnepélyes kísérettel és menettel előczipelése, s a hittérítők lábai elé lerakása. Ezek mindenike 4 hüvelyk vastag és 10—16 láb hosszú tölgyfa, felül durván faragott ember fejjel, alján pedig valami utálatos alakkal, a fa be volt göngyölve több nemű ruha anyaggal, úgyhogy a bálvány mintegy három rőf kerületű volt. — Ezt a jelenetet ábrázolja képünk. — E bálványok közül többet mindjárt a hittérítők szemei előtt szétbontottak és széthasigáltak, másokat meghagytak, hogy a gerendák egy uj, nagyobb kápolna építésénél, mely a Williáms vezetése alatt megkezdetett, oszlopokul használtathassanak, egyet pedig emlékül elküldték Angolországba, a hittéritési múzeumba. — Két hónap múlva kész lett a kápolna, oly szorgalmasan működött közre minden ember. — Ez úttal egy évig maradt nálok Williams, a minek a szegény pogányok úgy megörültek, hogy midőn egyszer 10 napig volt Williams Aitutakiban, visszatértekor azon kedves meglepetésben részesítették a szigetlakok, hogy a háza előtti térséget, egy szép kertté változtatták át.
